Agyelszívás

Mindig is volt, de csak az utóbbi évtizedekben, úgy fél évszázada vált közszájon forgó fogalommá az angolul „brain drain”-ként nevezett jelenség. 

Lényegében azt jelenti, hogy szakemberek elhagyják saját országukat, ahol képesítésüket szerezték, és máshol próbálnak szerencsét, más országban érvényesítik tudásukat. S hogy milyen régi a jelenség, hadd emlékeztessünk egy példával: Mátyás magyar király Itáliából „hozatott” tudósokat, akikkel reneszánsz magaslatokba emelte udvarát. A XX. században addig nem látott méreteket öltött az agyelszívás, a legfejlettebb, legjobb szakmai, érvényesülési, és nem utolsósorban (gyakran éppen elsősorban) jó megélhetési lehetőségeket biztosító országok – élükön az Egyesült Államokkal – fogadták be száz- és ezerszámra a tehetséges külföldieket. Érdemes lenne kimutatást készíteni (ha még nincs, bár valószínűleg van) a számra a többi ország között toronymagasan vezető USA-beli Nobel-díjasokról, hány közülük a külföldi származású. Sok, nagyon sok. A tizenhárom Magyarországról indult Nobel-díjas közül, például, csupán kettő dolgozott hazájában, az irodalmi Nobel-díjast is beleértve, amikor a magas kitüntetést megkapta.

Hogy az agyelszívás jó-e vagy rossz, arról pró és kontra érvekkel lehet vitatkozni.

Feltétlenül jó a befogadónak, talán az egyetemes tudománynak, kultúrának is, hisz olyanoknak biztosít termékeny talajt, akik ezt hazájukban nem kaphatták volna meg.

Nem jó, sőt nagyon rossz a kibocsátó országnak, amely – azon túl, hogy költött a fiatalok iskoláztatására –, egy adott pillanatban tehetséges polgárai nélkül marad, akik esetleg tehetnének valamit nemzetük felemelkedéséért.

A napokban olvashattunk a hazai sajtóban arról, hogy a németországi Die Zeit szerint a 2700 külföldről érkezett orvos közül a legtöbb a romániai. (Köztük, jegyzem meg zárójelben, legalább három személyes aradi ismerős. És akkor még nem szóltam a Franciaországban, Norvégiában, sőt USA-ban élő ismerősökről.) A sorban Romániát Görögország és Ausztria követi, Oroszország, Lengyelország, Magyarország előtt. A forrás szerint a román (és bolgár) orvosok, mérnökök, matematikusok szakmai felkészültsége igen jó. Tehát: nem hoznak szégyent hazájukra, mint a csak segélyre utazók.

Az Unióban, 2014-ben és az elkövetkezőkben az agyelszívás megállíthatatlan. A baj csak az, hogy a vesztesek, jó ideig legalábbis, mi, kelet-európaiak, romániaik vagyunk.