Állóháború

Az állóháborút a modern kor hozta magával, főleg az első világégés, amelynek adott szakaszában a front megmerevedett, sem egyik, sem másik harcoló fél nem tudott jelentős előretörést végezni.

A jelenlegi romániai politikai helyzet nagyon emlékeztet erre az állapotra, de a tüzérséget, kézifegyvereket szavak, nyilatkozatok helyettesítik – bár ezek, súlyosságukat tekintve, a mindenféle fegyverek pusztításaival hasonlíthatók össze.

A kivívott pozíciók azonban, egyelőre, szilárdak.

Az Alkotmánybíróság hirtelen majdnem két héttel előbbi döntést ígér, ha a szükséges dokumentumok megérkeznek hozzá a népszavazás ügyében. Amiről egyrészt az jut eszünkbe, hogy maga sem volt egy nappal korábban tisztában azzal, hogy mennyit tarthat a maga döntéshozatal, ha már megvannak az adatok. Másrészt az, hogy miért nem csinálták meg idejében, július 29. előtt az adatok aktualizálását? Van erre, állítólag, egy külön választási hatóság – állítólag, mert a jelek szerint nemigen, vagy ha mégis, rosszul működik: ha ugyanis jól fungálna, tárgytalan lenne a mostani reklamáció.

Az ember azt hihette volna, hogy az alkotmánybírósági, végső határozatot kimondó döntést követően negyven vagy harminc (illetve mostanra már csak 25) napig  lecsillapodnak a kedélyek, s a szembenálló felek békében hagyják egymást, hiszen a választási propaganda egy ideig fölösleges. Dehogy, a lövöldözés a mozdulatlan lövészárkokból folytatódik, ugyanolyan fegyverekkel és lövedékekkel, mint azelőtt.

A felfüggesztett államelnök szerint az „állandó” névjegyzékeken szereplő személyek száma még növekedhet is, akár százezrekkel, az ellentábor mostanában sokat szereplő szenátora állítja: bőven meglesz a kvórum, az Alkotmánybíróság elé terjesztendő dokumentumok arra mutatnak majd, hogy kevesebben vagyunk a népszavazáshoz használt névjegyzékben mutatottnál. Végül az ideiglenes államelnök azt fejtegette: őszire sokkal súlyosabb zavargásokra számíthatott volna az ország, ha a referendumra nem kerül sor. Hát sor került, s lám, milyen eredménnyel. A hónap végén – akár ilyen, akár amolyan döntéssel – véget kell vetni neki, mert a mostani állóháború a lehető legártalmasabb.