Amerikai–magyar feszültségek

Augusztus elsejétől jelentősen korlátozódott az USA-ba való szabad belépés a magyar állampolgárok számára. A korlátozást Washington vezette be egyoldalúan, hivatalosan a külhoni magyarok 2011 óta tartó könnyített honosítása körüli aggodalmak miatt. A budapesti belügyminisztérium szerint az USA a kettős állampolgárságú külhoni magyarok adatait követelte, de Magyarország ezt nem adja ki senkinek, mert a külhoni magyarok biztonsága a tét. Emiatt állna bosszút a magyarokon Joe Biden kormánya.

A vízummentes beutazás korlátozása mögött politikai indokok húzódnak meg, az egyszerűsített, a külhoni magyarokkal kapcsolatos aggályokról szóló mesét jóformán senki sem veszi komolyan, egyik oldalon sem. Évente milliók lépnek be illegálisan Mexikó felől az USA-ba, s az európai országok is milliós számban honosítják a hozzájuk illegálisan érkező harmadik világbéli illegális migránsokat, akik új útlevelük révén az USA-ba is szabadon beléphetnek. Ezt az amerikai republikánus ellenzék nyilvánosan fel is vetette, a külhoni magyarok körüli úgynevezett aggályokat a hivatalos Washington csupán ürügynek használja a Budapest iránti nemtetszése jelzésére. Magyarországon is alighanem tisztában vannak ezzel, a hivatalos Budapest is jól tudja, hogy nem a külhoniak adatbázisa az egyre komolyabb mosolyszünet kiváltója.

Nincs mit kendőzni, a kétoldalú kapcsolatok jelentősen megromlottak a két ország között. Washingtonban mindenekelőtt az Ukrajna elleni orosz agresszióhoz való magyar hozzáállás és Svédország NATO-csatlakozásának elhalasztása csapta ki a biztosítékot, nem a külhoni magyarok adatbázisa. Magyarország az USA-vezette nyugati szövetségi rendszer tagja, a kétoldalú kapcsolatok a rendszerváltás óta nem látott mélypontra süllyedtek. Éppen akkor, amikor a világ korszakos változás előtt áll. 

Ahogy Orbán Viktor is kihangsúlyozta tusványosi beszédében, az évtizedek óta töretlenül növekvő Kína felemelkedése immár az elsőség kérdését veti fel, jelenleg két nap van az égen. A két titán közötti világuralmi küzdelemben a kis és közepes nemzeteknek nem osztanak lapokat, nem tudják befolyásolni annak végeredményét, kimenetele viszont meghatározza több nemzedék sorsát az egész világban.

Kína valamivel több mint 30 év alatt behozta 300 éves elmaradását, nagyobb kihívás az USA számára, mint az EU, vagy annak idején a Szovjetunió. Előbbi inkább gazdasági téren, utóbbi pedig politikai-katonai téren jelentett ideig-óráig kihívást. Kína viszont gazdasági, technológiai, politikai és egyre inkább katonai szempontból is kihívás az USA-nak. Közel másfélmilliárdos lakosságával Kína ráadásul kétszer nagyobb, mint az egykori Szovjetunió és az EU maximuma együttvéve, azaz utóbbi még Nagy-Britanniával együtt! Csápjait is kiterjeszti világszerte, a harmadik világban jelentős pozíciókat szerzett, intézményi hálózatát is folyamatosan bővíti.

Az óriási kihívás ellenére a titánok harca korántsem dőlt el, nagy hiba lenne leírni az USA-t. Korábban többen is végnapjait jósolták, de jócskán ráfáztak, amikor ujjat húztak vele, Németország például kétszer is a huszadik században. A Szovjetunió is temette volna az USA-t, Hruscsov személyesen meg is fenyegette ezzel Eisenhower elnököt, de hát, aki másnak vermet ás… A Szovjetunió és kommunista rendszere a történelem szemétdombjára került, az USA pedig köszöni szépen továbbra is a világ vezető nagyhatalma. Arról nem is beszélve, hogy Kína csak gazdasági fejlődésével mutat példát, kulturális szemlélete, politikai rendszere és társadalmi berendezkedése egyáltalán nem vonzó az európai népek számára, beleértve a magyarokat.

Nagy hiba lenne, ha Budapest szembe menne az USA-val, pontosabban ha mindent egy lapra tenne (az erősen jobboldali republikánusok és Trump jövő évi választási győzelmére). A huszadik századi nagy magyar tragédiáknak éppen ilyen hátterük volt, Budapest akkor is mindent egy lapra tett, s a végén a vesztes oldalon találta magát, viselve annak összes szörnyű következményeit. Hasonló veszély megismétlésére éppen Tusványoson figyelmeztetett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, amikor úgy fogalmazott, hogy „indokolt, hogy Magyarország ki akar maradni ebből a háborúból, de van komoly kockázata annak, hogy kimaradva is a vesztesek oldalán találjuk magunkat”.

Megértik-e Budapesten az amerikai figyelmeztetést? Főleg, hogy Magyarország külpolitikai manőverezési tere jelentősen beszűkült, ahogy Orbán Viktor szemléltette Tusványoson. EU-s érdekérvényesítési kapacitása is jelentősen csökkent, Nagy-Britannia kilépett az Unióból, a V4-ek pedig válságba sodródott. Csehország lényegében átállt a fékek és egyensúlyok nélkül maradt EU francia–német föderalista tengely oldalára, Szlovákia billeg, Lengyelország és Magyarország pedig már csak a nyugati balliberális ideológiai agresszió ellen fog össze. 

Milyen taktikai, stratégiai és történelmi döntéseket hoznak Budapesten az amerikai–magyar viszonyokat illetően? Orbán ügyesen vázolta fel a kihívások időrendi besorolásának szükségét, remélhetőleg hasonlóan ügyesen ülteti gyakorlatba.