Április

Tömbházunk előtt, meg másutt – az évszakhoz képest túl hamar – nyiladoznak az orgonák az év mai, 95. napján, ami Mars isten kedvesét, az Aperiré-nek (megnyitni) is hívott Venus istennőt juttatja eszembe. 

Meg Tóth Árpád, Arad nagy költő-szülöttének versét: „…Április, óh, Április, / Minden csínyre friss!” A bolondos hónapot, amelyben percek alatt válthat az időjárás, de a politika is.

Az idei április, többek között, a kormány friss csínytevését juttatja eszünkbe a literenkénti hét eurócentes üzemanyagár-emeléssel, meg a pénzügyminiszter tegnapelőtti siránkozásával, hogy az áremelés negyedéves (kényszerű, államelnöki ellenállás miatti) elhalasztásával az ország büdzséje máris hatszáz-valahány millió lejes veszteséget szenvedett. De mennyire emelkedik a veszteség, ha a szállítók egy részének megtérítenek, majd valamikor, 4 centet a 7-ből? És a másik részének, a 7,5 tonnásnál kisebb kamionok üzemeltetőjének, miért nem? Az ilyen járművek tulajdonosai vajon szó nélkül lenyelik a veszteségeket, és nem hárítják át, jogosan, a közemberre?

Az ideális honpolgár az lenne, aki jószántából, belátásból, senki által nem kényszerítve (lásd a házasságkötés szövegét) alávetné magát a (tehetetlen?) hatalom minden rendelkezésének, és zokszó nélkül, bármilyen saját veszteség árán végrehajtaná az ország haladására irányuló erőfeszítéseit.

Ezt az embert kellene „megalkotni”, de nagyon nehéz lesz.

Ne tessenek azt hinni – az akár ellenkező híresztelés dacára –, hogy a mindenkori hatalom birtokosai (hacsak nem minősíthetetlenül bunkók – Románia esetében talán ezt kizárhatjuk) ne akarnák az ország haladását és népük javát. Akarják, saját érdekükben. Hiszen azon egy akár látszólagos demokráciában a legközelebbi, őket letaszító vagy hatalmon megerősítő választások sikere múlhat. Legfeljebb arról van szó, hogy a hatalmon lévőknek nincs elég eszközük, eszük, intelligenciájuk a hatalom megtartásához, képtelenek olyan sikereket felmutatni, amelyek meggyőznék a választókat arról, hogy érdemes őket újraválasztani, ismét a bizalmukba fogadni.

Egy sikeres, az elmúlt választási időszakban eredményeket, előrelépést felmutató kormányzás leváltására jómagam (talán tájékozatlanságom okán?) nem ismerek példát.