Aranyifjak

Néhány nap óta szinte óráról órára láthatunk-hallhatunk tudósításokat arról, hogy egy tévésztárból kormánypárti honanyává avanzsált hölgyemény, akit fogyókúrája igencsak megviselt, miként kezdte kezeltetni magát az ország legelitebb kórházában, az Eliasban,  amit közben nem talált eléggé méltónak magához, s akárcsak államelnökünk 2006-ban, átköltöztette  – külön-repülőgéppel átröpíttette – magát egy világhírű bécsi klinikára.

Nem tagadom, nem értem, hogy e nehéz időkben, miért fújja fel a sajtó e jelentéktelen kis hírecskét, ha csak nem azt akarja ezzel sugallni, hogy, bezzeg, a jelenlegi kiváltságos állami fő-tisztségviselő osztálynak „van miből”, az államférfiak s egyéb hasonszőrűek teljes joggal lehetnek elégedetlenek a hazai katasztrofális egészségügyi viszonyokkal, rájuk más törvények és erkölcsi normák érvényesek.

Nincs ez másként egyébként a hazai oktatással sem. Az elmúlt időszakban alig néhány napot tartott csak az új tanügyi törvény körül kialakult politikai cirkusz, minden gyorsan elfelejtődött, még az a „szörnyűség is”, hogy a magyar gyerekek ezentúl magyarul tanulhatják hazájuk földrajzát és történelmét, a politikusok zöme ugyanis azt mondja, hogy e kitételt jövőre, ha már az RMDSZ nem lesz a kormányon, úgyis megváltoztatják.

Különben is kit érdekelne a tanügy sorsa a politikusok többségéből, hiszen közülük soknak legalábbis kétes az iskolai végzettsége, jól emlékszünk még arra is, hogy államfőnk egy tanévnyitón milyen népszerű lett a gyerekek körében, amikor elmesélte, miként lógott az órákról.

Most másért népszerű: az egyik neves amerikai tévé riportere a napokban a világ legrosszabb embere diplomával tüntette ki nyilvános adásban, amit bizonyára nem fog megköszönni.

Visszatérve a hazai oktatás vizeire: egy bukaresti újságíró utánanézett, hogy a legmagasabb rangú tisztségviselőink milyen óvodákba, iskolákba, egyetemekre járatják gyermekeiket.

Nos, az eredmény minimum elgondolkoztató.

Az jött ki a számítgatásoknál ugyanis, hogy a kormánytagok 41 százaléka, a parlamenti képviselők 23 százaléka külföldi, vagy külföldi érdekeltségű elit-magánintézményekbe járatja fiait is lányait.

Vagy azért, mert nem bíznak a hazai oktatásban, melyet ők maguk irányítanak, s melynek törvényeit ők hozzák, vagy azért, mert dögivel van rá pénzük, s egyszerűen sikk nagynevű külföldi iskolákkal és egyetemekkel dicsekedni.

Ám az is lehet: olyan extra-tehetségesek, hogy csak piramismagasságban képezhetik magukat.

Unokáink is látni fogják: a hazai aranyifjúság e szerencsés kategóriája fogja vezetni a jövőben Romániát.