Bocsánatkérés

Tévedni emberi dolog, kitartani a tévedés mellett ördögi – tartja egy régi mondás.

Az utóbbi években megszaporodtak a nyilvános bocsánatkérések. Neves személyiségek, köztük kormány- és államfők, sőt maga őszentsége, a pápa kért bocsánatot azokért a bűnökért, amelyeket népük vagy az általuk képviselt szervezet nevében elkövettek. Az ideális természetesen az lenne, ha az egyén vagy valamely közösség nem követne el olyan tetteket, amelyeket később meg kellene bánni, de hát a világ nem így van berendezve.

Marad tehát az utólagos bocsánatkérés, és aki ezt megteszi, annak félig már meg is bocsáttatik.

Legutóbb Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kért nyilvánosan bocsánatot kért a helyi román közösségtől a pontosan egy éve, tavaly novemberben a választási kampányban tett, „románveszélyre” utaló kijelentése miatt. Amely valahogy úgy szólt, hogy a nem RMDSZ-re, hanem az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjére szavazók a románok megerősödésére szavaznak. Amikor a szombaton az EMNT és a Bálványos Intézet Autonómia és regionalizmus – az évtized kihívása elnevezésű szakmai konferencián Sepsiszentgyörgyön ezt valaki felemlítette, az RMDSZ-es politikus- polgármester elismerte hibáját és sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy ez esetben a magyar–magyar pártküzdelmek során a románok váltak „áldozattá”, akiket a választási kampány hevében tett kijelentésével akaratlanul megsértett. Az EMNP elnöke természet4sen nem hagyta szó nélkül a dolgot, a polgármesternek, szerinte a magyar választóktól is elnézést kell kérnie.

A helyzet azért is kényes, mert az RMDSZ szeretné megnyerni a helybeli román közösséget is a székelyföldi autonómia melletti kiállásra, és éppen az említett megbeszélésen ajánlotta fel a polgármester, hogy cserébe a magyarok garantálják a románság etnikai arányának megfelelő vezető tisztségeket. És természetesen egészen másképpen mutatna „kifelé”, az ország vezető politikusai felé, ha Kovásznában (esetleg Hargita és Maros megyében) a románság, vagy legalábbis egy része a magyar közösség mellé állna autonómia-törekvésében. Ezt a változatot nem könnyű elképzelni, hiszen sok embernek meglehetősen nagyok a téveszméi a helyi autonómiával kapcsolatban, amelyeket akár egy nem alaposan átgondolt kijelentés tovább súlyosbíthat.