Boldogság-index

Mivel még nem vezették be a boldogság se nemzeti, se világnapját, és semmi esély sincs arra sem, hogy legalább ebben az évszázadban az emberi boldogságot is ünnepelni lehetne, valóságos öröm töltött el tegnap, amikor rábukkantam a román nemzeti hírügynökség legfrissebb tudósítására, mely szerint idén is közzétették a nemzetek boldogság-indexét.

Ami tizenegy kritérium alapján azt méri, hogy a különböző országok lakói mennyire tartják boldognak, illetve boldogtalannak magukat.

Nos, a tudós közvélemény-kutatók az Agerpres hírügynökség szerint 34 országot vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy idén is az ausztráliaiak tartják magukat a legboldogabbaknak a kedd reggel Párizsban nyilvánosságra hozott adatok szerint.

Amiből annyi igaz, hogy a Fabre-magazin valóban közzé tette az idei listát.

De az már nem, hogy idén is Ausztrália vitte volna el a pálmát, arról a kis tévedésről nem is beszélve, hogy a kutatás tárgyát nem 34, hanem több mint 130 ország képezi, azt pedig nemzeti hírügynökségünk elhallgatja, nem is akarja tudni, hogy a nevezett listán Románia a hányadik helyre került, kik vannak előtte és kik utána.

Ami azt is jelzi egyúttal, hogy az említett hírügynökségnél még a Jereváni Rádió híradásai is pontosabbak, s hogy nem sokat változott dicstelen Ceauşescu-korszakbeli tevékenysége óta: vagy tudatosan folytatja az elhallgatás, részigazság-közlés politikáját, vagy szakmai szempontból kétes tudásúakat is alkalmaz.

Nos, ha nem akarják tudatnia Románia lakosságával miheztartás végett, hogy boldog-e, vagy nem, hányadik a világon a boldog és boldogtalan nemzetek között, hát mi sem vagyunk rá kíváncsiak – ha kimegyünk az utcára, az emberek arcára úgyis rá van írva.

Akit viszont érdekel az első tíz, íme a lista: Norvégia, Dánia, Svédország, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Finnország, Hollandia, Svájc, Írország.

Magyarország csak a 39., Kuweit előzi meg, Izrael követi.

A környező volt szocialista országok közül előtte áll Csehország, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia is, pedig voltak idők, amikor anyaországunk, legalábbis az Európai Unió iskolapadjában, még mintatanuló volt.