Bontsák le a Szabadság-szobrot!

Mielőtt a kedves olvasó a cím olvastán széttépné az újságot: nem a szerkesztőség, nem a cikk írója, hanem az Új Jobboldal nevű mozgalom álláspontját rögzítettük. 

Ők azok, akik október 6-án, március 15-én az aradi Megbékélés Parkjában pár tucatnyian az 1848-as román emlékmű előtt állnak hatalmas trikolórral, kisebb zászlókkal és csendben, mély megvetéssel (volt rá eset, hogy hangoskodva) figyelték az eseményeket.

Nos, ez a tizenhárom éves, magát „a román nacionalizmus egyetlen élő és aktív erejeként” meghatározó alakulat kéri a Szabadság-szobor lebontását, pontosabban azt, hogy az aradi tanács írjon ki népszavazást a 13 tábornoknak emelt emlékmű felszámolásáról.

Az Új Jobboldal rögtön az idei október 6. után bejelentette, hogy bepereli az RMDSZ-t románellenes (a beszédekben megnyilvánult) izgatás miatt, az aradi polgármestert pedig azért, mert nem hagyta jóvá az általuk október 6-ra a Megbékélés Parkjába tervezett tüntetést. Nincs tudomásunk a per elindításáról, hétfőn azonban – tudatta a mozgalom –, a városházára folyamodványt nyújtottak be referendum kiírására – azt 69 136-os számmal be is jegyezték –, egyben felszólították Arad lakosságát, hogy aláírásával támogassa ötletüket. Referendum kiírásához a szavazati joggal rendelkező lakosság legalább öt százalékának aláírása szükséges. Vajon kizárható-e, hogy húsz aradi lakos közül egynek szúrja a szemét a 2004-ben újra felállított emlékmű, amelynek lebontását, Magyarországra szállítását, sőt, ócskavasként értékesítését néhány magát kultúrembernek tekintő, és nem szélső-nacionalistának valló ún. politikus is kérte már?

Nem tudjuk, mivel indokolja a mozgalom a szobor eltávolítására vonatkozó óhaját, azon kívül, hogy az magyar. Mert ennyi egy többé-kevésbé jogállamban indoknak talán kevés. Azt hozzá kell tenni, hogy szerintük ezek a tábornokok ártatlan románokat öldöstek le a mi tájainkon százhatvanvalahány éve. Mit sem számít, hogy ez hazugság. Aki vevő egy ilyen szoborrombolási ötletre, annak bármit el lehet adni, mert biztosan nem kíváncsi a történelmi igazságra.