Bűnbakok

Nem hiszem, hogy legalább a jövőben kiderítik, ki volt a vétkes, hibás, bűnös azért a káoszért, amibe az ország került.

Nem csak a kierőszakolt referendum rövid időszakában, hanem az egész Băsescu-reszimben.

Hiszen megannyi ígéret és talán itt-ott megmutatkozó jó szándék ellenére, több mint két évtized arra sem volt elegendő, hogy az 1989-es decemberi fordulat valódi mozgatórugóira fény derüljön, mint ahogy arra sem, hogy a véres marosvásárhelyi események és nem kevésbé veszélyes bányászlátogatások idején kik és honnan mozgatták a szálakat.

Más és más időszakok ezek, persze, más-más jelentőségűek, de a hétpecsétes titkok maradnak mindaddig, amíg élnek a vétkesek, hibásak és bűnösök, azután pedig a mindenkori történelemírás vitatott szabályai szerint fogják tanítani az eseményeket a jövő nemzedékeknek.

Bűnbakokat azonban máris keresnek, erről az oldalról is, arról is, s a politikai demagógia, sajnos, el is tudja adni rágógumi-igazságait, mivel van rájuk vevő.

A magyar kártyából vette elő a szociálliberális szövetség egyiket közülük, mely szerint a székelyföldi, erdélyi, bánsági, partiumi magyarokat terheli a felelősség azért, hogy néhány százalékkal kevesebb ember ment el szavazni, mint amennyi kellett volna a csillagos győzelem ünnepléséhez.

Amiért, mondják, az RMDSZ okolható, hiszen ahelyett, hogy szavazásra buzdította volna mindig fegyelmezett híveit, most szimpatizánsai lelkiismeretére bízta voksukat.

De még nagyobb hibás, állítják, a többi magyar párt és szervezet, „Tőkés pásztorral” az élen, akik nyíltan bojkottra szólították fel a magyarságot.

A főbűnös azonban Orbán Viktor, aki a román haza szent földjén beleavatkozott az ország belügyeibe, amit a Victoria-palota és a Cotroceni-palota jelenlegi urai is kikértek maguknak.

Szamárság azt elhitetni, hogy pár százezer magyar szavazópolgár dönti el, amit több mint tizenötmilliónak kell eldöntenie, mint ahogy az is, hogy Erdély vagy Románia lakossága jobban hallgat a magyar, mint a román miniszterelnökre.

Mint ahogy az is szamárság a szociálliberális szövetségtől, hogy elvárja az ország magyar lakosságától: álljon ki egységesen mellette anélkül, hogy adna, vagy ígérne neki valamit, biztosítaná, hogy egyenjogú állampolgároknak tekint minket.

Függetlenül attól, hogy mi fog történni a népszavazás után, a szociálliberális szövetségnek sok még a tanulnivalója a kisebbségpolitika tantárgyából, mint ahogy Băsescuéknak is, hisz ők sem voltak jobbak a Deákné vásznánál.

Mi, magyarok pedig elgondolkozhatunk azon, hogy széthúzással lesz-e esélyünk a megmaradásra.