Cinizmus

Szellemes, ironikus, szarkasztikus, cinikus, gúnyos!

Hasonló fogalmak. Minőségi és mennyiségi különbség van közöttük. Talán több nagyságrendnyi is. A fenti jelzőket hordozó ember többnyire imponál, de könnyen meg is bánt másokat.

Wiston Churchill ilyen ember volt. Szellemes, ironikus, szarkasztikus, ha kellett gúnyos. És cinikus is. Nem mondhatunk mást egy államférfiról, ha nagy riválisa Sztálin társaságában, egy gyufás skatulyával, néhány gyufaszállal és egy papírfecnivel érzékeltette a közép európai államokkal kapcsolatos elképzeléseit.

Milliók sorsáról volt szó!

Figyeltem a román televíziós állomások adásában megszólaló riportereket és a döntési helyzetben lévő tisztségviselőket. Százezrek, talán milliók bajáról beszéltek.

Nem voltak szellemesek, cinikusak sem. Ironikusak, szarkasztikusak, gúnyosak igen.

A kialakult helyzetek megítélésében inkább az érzelmi oldal dominált. Ez nem is baj, ha az hatékony gyakorlati megoldásokkal, jó értelemben vett profizmussal társul.

Hogy társult-e, Aradról nehéz megítélni.

Katasztrófa helyzet volt (van). Nem először és nem csak télen. És nem csak Romániában.

Már nem tekinthetjük magányos farkasnak azt, aki ilyen-olyan okokra visszavezethető klímaváltozást emleget. Kétségtelen, a természet egyre gyakrabban üt vissza. Akadémiák, gazdasági intézetek, katonai kutató központok miért nem foglalnak határozott álláspontot?

Elhallgatni azt, amit tudnak? Ez az igazi, masszív cinizmus.