Dadogások

Három hónapos dicstelen lézengés, gügyögés, dadogás és palotacsatározások után az új hatalom új kormányát máris kénytelenek voltak átalakítani.

Ám nem azért csaptak el, mondattak le minisztereket, hogy az ország népének szekere jobban menjen, inkább csak azért, hogy az új ostor erősebben csapjon a félig-meddig elcsapott államelnök lovaira.

Távozott a belügyminiszter, mert nem tudott jól szavazópolgárt számolni, a külügyminiszter, mivel kiderült, hogy nem is olyan jó barátja Merkel asszonynak, ahogyan azt állította, helyére különben is egy karrierista karrierdiplomata pályázott, aki úgy érezte jobban illik hozzá a külügyminiszteri minta az igazságügyi szék és így tovább, és így tovább.

De hát, ki figyel már ezekre a piti ügyekre, a szürke miniszterek jönnek és mennek a kormány átjáró házában, az egész cécónak hírértéke is alig van.

Hisz, kérem szépen, csillagos tízes járna a politikai tanodában annak a nebulónak, aki fel tudná sorolni a kormány tagjait, s a magam részéről kétcsillagos tízest adnék annak az olvasónak is, aki meg tudná mondani, hány miniszterelnöke volt a rendszerváltás után Romániának, s kik azok.

Segítek egy kicsit azért: miniszterelnök volt 11, plusz négy ideiglenes, kormány azonban 22 év alatt ennél sokkal több, hisz csak Boc úrnak volt néhány, okos ember, aki pontosan tudja, mennyi.

Hát, kérem szépen, egy olyan ország, amelyben szinte minden évre jut egy kormányfő, s melyben a minisztériumokba jöttmentek, börtöntöltelékek és szellemi tolvajok is bekerülhetnek, aligha működhet eredményesen, normálisan, perspektivikusan.

Pedig nem aranyigazság, még csak nem is igaz az a széltében ismert mondás, mely szerint minden népnek olyan a kormánya, amilyet megérdemel.

E szentencia cinikus és demokráciaellenes, s az sem igaz, hogy Széchenyitől származik, ahogy azt anyaországunkban sokan tartják, a legnagyobb magyar egyetlen művében sem található ilyen gondolat, mint ahogy az is téves felfogás, hogy ilyesmit Churchill vagy Bertolt Brecht mondott volna

Arról viszont értekeztek bizonyos nagy gondolkodók, hogy a kormányokat, országvezetőket a nép el tudja zavarni, a népet azonban a kormányok sohasem képesek meneszteni, ki-, vagy lecserélni.