Döntés

Talán sohasem figyelte ekkora érdeklődéssel az Európai Unió a valamelyik tagországában folyó választást, mint a vasárnapit Görögországban, amelyet politikusok, közgazdászok, üzletemberek, de a görög szegénykonyhákon egy tál ételért sorba álló lecsúszottak is sorsdöntőnek könyveltek el.

E sorok írásakor még nem tudni, mi lesz a megismételt rendkívüli választás végkimenetele, de mire az olvasó kezébe kerül a lap, a részeredményeket biztosan megtudja a világ. Valamelyik párt győz, de szinte biztosan nem olyan arányban, hogy egyedül kormányt alakíthatna, és határozottan képviselhetné álláspontját. Akárhogy lesz is, egy holtbiztos: Görögországra iszonyúan nehéz évek várnak, mert jelenlegi helyzetéből nincs fájdalommentes, a széles tömegeket nagyon hátrányosan nem érintő kiút. A belpolitikai helyzet jó ideje rendkívül feszült és bizonytalan, a munkanélküliség és a tömegek elégedetlensége rohamosan nő, az államcsőd kéznyújtásnyi távolságra került, szóval minden adott a rossz közhangulathoz, amelyre a görög fociválogatott szombati sikere is csak piciny ragtapasz. Sorskérdésekről van szó, amelyekre jó megoldás egyszerűen nincs.

A rossznak is vannak azonban fokozatai.

A jobbiknak az tűnik, ha az euró- és unióbarát erők kormányra kerülhetnek (mint ismeretes, a májusi választásokat követően egyetlen párt sem tudott kormányt alakítani, ezért kellett kiírni az újabb rendkívüli választást), s akkor keserves áldozatok árán elkezdődhet – az eurózóna és az Unió keretében – az ország katasztrófális ügyeinek rendezése, amit a tavalyelőtti 110, tavalyi újabb 130 milliárd dolláros segélycsomag sem enyhített lényegesen. Létrejöhet, elméletileg, jobb- vagy baloldali koalíció is, sőt, bár hihetetlenül hangzik, a politikai erők széles összefogásával nemzeti koalíció, de megtörténhet, hogy, mint május 6. után, nem sikerül stabil kormányt létrehozni, újabb választás következik és az ország végleg belesüllyed a káoszba.

Az európai politikusok, pénzemberek hónapok óta sorra dolgozzák ki forgatókönyveiket a közös valutát, az Uniót, Európát mindenképpen súlyosan érintő görög válság kezelésére, az eurózónából, sőt az Unióból való kiválást is szem előtt tartva. Szürke azonban minden teória, idézhetnénk a nagy német költőt, s nem ér többet, mint amennyit alkalmazni lehet belőle. Márpedig hogy mennyit lehet, azt ma, a választások utáni első napon se tudja senki.