Ejnye, már a lottó is!?

Ha egy országban valaki felsorolna tíz jól menő, jövős vállalkozást, a szerencsejáték-céget biztosan nem hagyná ki. A lottó különböző formáiban egy-egy szelvény nem kerül olyan sokba, hogy ne lehetne megvásárolni, az igazán szegény és más kiutat nem látó embereknek pedig ez a szinte egyetlen reménye: ha beüt a nagy nyeremény, egy életre elfújja az anyagi gondokat. A lottónak tehát „mennie” kell, bármilyen is a gazdasági helyzet.

Hogy a legtöbbeknek soha nemhogy főnyeremény, de még jelentősebb összeg sem jön össze? Befuthat, esetleg, már a következő héten. És megvásárolják, ezredszer is, az egy-két szelvényt.

Éppen ezért roppant furcsának tűnik a Román Lottó vezérigazgatójának nyilatkozata, amely szerint a társaság anyagi helyzete egyáltalán nem rózsás, sőt csőd fenyegeti, ha sürgős intézkedések nem történnek.  

Mégpedig azért, mondja a társaság idén július elején kinevezett vezetője, mert az előző vezetők nem ismerték a „hatékonyság” fogalmát a társaság irányításában, és számos, a cég számára rendkívül kedvezőtlen szerződést kötöttek görög gazdasági társaságokkal 1992–1993-ban, amelyeket tízéves lejártukkor meghosszabbítottak újabb évtizedre, s amelyek értelmében a hazai lottó bevételei elfolynak: a görögök 2007–2011 között állítólag 460 millió euró, a Román Lottó tiszta jövedelmének 70 százalékát kasszírozták be.

Tavaly a lottótársaság forgalma 1,16 milliárd lej volt, több mint 5 százalékkal nagyobb, mint az előző évben, profitja 81,7 millió lejre rúgott, ami viszont jó 32 százalékkal kevesebb volt az előző évinél. S ha visszafelé haladunk az időben, a helyzet rosszabbodik: 2007–2011 között a bevételek 50 százalékkal csökkentek, miközben a kiadások, a beszerzések árának indokolatlan felduzzasztásával, magas szinten maradtak. Állítólag egy 300 ezer euró értékű szoftvert majdnem hatszor (!) drágábban, egy másikat 3,9 millió (!) eurós felárral vásároltak meg.

A Román Lottónak jelenleg kb. 2000 árusító helye van, amiből jó 1100 saját, a többit bérlik. Ami azt jelenti, hogy mintegy 10 ezer emberre jut egy ügynökség. Ez kevés, mondja a vezérigazgató, mert az Unióban 1600 emberre jut egy elárusítóhely.

A lényeg: a hazai szerencsejáték-cég, a rossz menedzselés következtében már-már a csőd szélén áll. Persze nem ez az ország legnagyobb problémája – arra viszont iskolapélda, hogyan lehet biztos profitábilis üzleteket „elszúrni” és lezülleszteni.