Elégedetlenek

Ilyenkor, év vége felé talán nincs is ember, aki ne gondolna vissza a múlófélben lévő esztendőre. Lehet, hogy nem veszi módszeresen, rendszeresen, tételesen számba, mi is történt vele a lecsengőben lévő 12 hónapban, de biztosan van egy általános benyomása, s ha rákérdeznek, részletezni is tud.

Az IRES (Román Felmérési és Stratégiai Intézet) a Digi24 tévécsatorna felkérésére végzett december közepe előtt valamivel hazai közvélemény-kutatást, amelynek eredményeit most tették közzé. Amolyan „pulzusmérés” ez, a szívverés gyorsaságából pedig a tapasztalt orvos lényeges következtetéseket tud levonni.

Az IRES-tanulmány legfontosabb végkövetkeztetése, sajnos, egyáltalán nem új, tehát nem is meglepetés: a románok – ebben a vonatkozásban mi is ide számítunk – elégedetlenek életükkel.

Tessék elképzelni – ad absurdum –, hogy jönne egy (nyilván kormánypárti) közvélemény-kutató, amely a műfajnak megfelelő tudományos szabályoknak úgymond megfelelő tanulmányban azt mutatná ki (a papír, mint régóta tudjuk, mindent elvisel), hogy a románok (köztük mi, magyarok meg az összes többiek) tulajdonképpen „hepik”, azaz boldogok vagyunk, mert lényegében – a kivételektől eltekintve – számukra minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindennel meg vannak elégedve.

Ki hinne egy ilyen intézménynek?

Szerencsére (vagy legalábbis: remélhetőleg) ekkora hamisításra egy magára valamit is adó intézmény nem vetemedik.

De mit is mond ez az IRES-közvélemény-kutatás?

Azt, hogy a hazai lakosság közel fele saját megítélése szerint – márpedig közérzetének szempontjából ez a meghatározó – éppen hogy megvan, egyik hónapról a másikra él, és 2013 számára a nadrágszíjhúzás éve volt: le kellett mondania olyan dolgokról, amelyek azelőtt természetesnek tűntek. (Úristen: mikor élt elfogadhatóan a hazaiak többsége?) A lakosság egyötöde úgy érzi, jövedelme a havi élelmezésre és a számlák kifizetésére se elegendő. A másik póluson honfitársaink 1 százaléka (száz közül egy) mondja, hogy mindene megvan, amit szeretne.

Na már most, tudjuk: keveseknek adatott meg, hogy megelégedjenek azzal, amijük van (holott a bölcsek szerint ez a boldogság titka), könnyen lehet, hogy több százalék úgy él, ahogyan a valóban nélkülözők legfeljebb álmaikban szeretnének.

No de a jövő?

Honfitársaink majdnem fele (47%) szerint 2014 rosszabb lesz az ideinél, és csak egyötöde (21%) szerint jobb.

Ki ne kívánná, hogy utóbbiaknak legyen igazuk?