Ellenzékben

Nem kerül be a kormányba az RMDSZ, nyilatkozta Victor Ponta kijelölt kormányfő, miután a Kelemenékkel való viszony komoly feszültséget okozott az USL-ben. Ponta és a PSD az RMDSZ-szel való együttműködést szorgalmazta, míg a PNL, Crin Antonescu és Dan Voiculescu mindenáron ellenezte.

A végső döntés nem meglepő, tekintettel az USL kétharmados parlamenti többségére. Az RMDSZ aligha jelentett volna erősítést, csupán a külföldi imázs szempontjából hozott volna pontokat. Ugyanakkor mosolyszünetet és ellentétet okozott volna az USL alkotópártjai között, ami akár az óriási parlamenti többség működőképességét kérdőjelezhette volna meg.

Ponta mégis győztesen került ki az egész ügyből, sőt kettős győzelmet aratott hétfőn. Egyrészt miniszterelnökké jelölésével, másrészt az RMDSZ-hez való viszonya szemszögéből. Déjá vu: a helyzet kísértetiesen hasonlít a 4 évvel ezelőttihez, amikor a PDL és a PSD készült kormányzásra, s előbbi az RMDSZ-szel való együttműködés híve volt, utóbbi viszont durván ellenezte. Akkor Bocék és az RMDSZ között jó maradt a viszony, egy évvel később problémamentesen koalícióra is léptek, míg ellenséges viselkedésével a PSD maga ellen fordította az RMDSZ-t és az erdélyi magyarságot.

Most éppen fordítva alakult a helyzet, a PSD igyekezett a mérsékelt, körültekintő, megfontolt politikai erő szerepében pózolni, míg a PNL és Voiculescu propagandagépezete volt a magyar kormányszerep-vállalás ellen.

Az RMDSZ miért ragaszkodott ismét a kormányzáshoz? Hiszen 2008-hoz hasonlóan nyilvánvaló volt, hogy kétharmados többséggel rendelkező nagyok mellett nem lesz beleszólása a döntésekbe. A hatalom minden áron, bárki oldalán című hozzáállásával aligha nyerte el a közvélemény – magyar és román egyaránt – kegyeit, aligha volt a magyar gerincesség mintapéldája.

4 év ellenzék – hacsak a bevált román tapasztalat szerint az USL alkotópártjai hajba nem kapnak addig a konc miatt – alighanem jól jön az RMDSZ-nek.

A kijózanodás és a friss levegőn való letisztulás jót tesz a politikai egészségnek is.