Elvárások

Utólag kiderült, hogy Brucan naivan optimista volt, amikor 1990-ben azt állította: Romániának 20 év kell, amíg megtanulja a demokráciát.

Nos, a rendszerváltás óta immár 21 év telt el, országunk NATO- és EU tag, bárki szabadon mondhatja el véleményét, szabadon utazhat Európában, az életkörülmények óriásit javultak 1989-hez képest, az ország lakosságának 59%-a mégis visszasírja a kommunizmust, derül ki a csütörtökön nyilvánosságra hozott felmérésből.

Melynek eredményei láttán Sztálin, Dej és Ceauşescu bizonyára nagyot jubilálnának, hisz börtönökben, kényszermunka-telepeken fizikailag pusztították el a társadalom elitjét, a kolhozosítást ellenző szorgos parasztokat, vagy egyszerű másképp-gondolkodókat, sárba tiporták a legalapvetőbb emberi jogokat, éheztették a népet, hidegben tartották, a nőket szülőgép-szerepre kényszerítették, a lakosság abszolút többsége mégis pozitív érzelmeket táplál! Jóllehet tisztában van az üldözés létezésével, s azzal is, hogy az agyondicsért egyenlőség ellenére a nomenklatúra kiváltságokban részesült.

Végül is a fentebb említett aljasságaikkal a komcsik elérték céljukat, s Románia lakosságának többsége az agymosott „új ember” (homo sovieticus) mintaképe, aki állami gondoskodásra szorul, képtelen megélni saját lábán.

A megkérdezettek 72%-a úgy véli, hogy az állam munkahelyeket kellene biztosítson. Az állam, nem a magánszféra, vagy az egyéni vállalkozás. (Igaz az államnak, a politikának komoly szerep jut a piacgazdaság feltételeinek megteremtésében, a munkahelyek létesítésének ösztönzésében.)  52%-a tervgazdaságot akarna, 44%-a szerint az állam kellene megállapítsa a fogyasztói árakat (nem a szabad piac), s 43%-a elvárja az államtól, hogy lakást biztosítson. De hát mindezek szöges ellentétben állnak az egyéni boldoguláson, egyéni képességeken és egyéni munkán alapuló piacgazdasággal.

Vajon ezek után milyen válasz született volna egy olyan kérdésre: szeretnék-e, ha a szájukba repülne a sült galamb? Legyen az bármennyire is sovány, íztelen vagy félig sült, vagyis éppen olyan, amilyenek a kommunizmus által biztosított élelmezési, lakás- és életkörülmények voltak? Vagy arra a kérdésre, hogy ki szeretne jegyet váltani észak-koreai vagy kubai utazásra? Természetesen egyirányút.