Ennyi-annyi

A legújabb népszámlálási adatok közt böngészve ismét bebizonyosodik, hogy a román állami gépezet vagy olyan olajozatlan, hogy még egy népszámlálást sem képes annak rendje és módja szerint elvégezni, vagy okkult érdekek miatt még azt sem akarja, hogy a lakosság és a külföld pontos képet kapjon népessége számáról, etnikai összetételéről, lakosságának iskolai végzettségéről, vallási hozzátartozásáról, vagyoni helyzetéről.

Az adatokat nyilvánosságra hozták, ám most sem láthatunk tisztán, ma sem tudjuk, mennyi az annyi, annyi-e amennyi.

Ha csak a nemzetiségi adatokat vizsgáljuk, ami kis része az egésznek, akkor is számos kérdőjelet kell tennünk a számok mellé.

Egy biztos: ma már nem érvényes az átkos rendszerben propagandisztikusan használt „románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek” szóösszetétel, amit egyébként újabb kori politikusaink nem is használnak.

Német (szász, sváb) nemzetiségű román állampolgár már alig van, számuk az elmúlt tíz évben is drasztikusan, mintegy felére csökkent, alig van már Romániának 36 ezer német nemzetiségű polgára, amit már a józanabb többségi lakossághoz tartozók is kezdenek sajnálni.

Gondoljuk csak meg: 1930 körül még 800 000 német nemzetiségű lakossága volt Romániának. Igaz, közbejött a háború, ám a legnagyobb lakosságvesztést Ceauşescu kiárusítási politikája hozta, akárcsak az egykor hasonló létszámú zsidóság esetében, s talán még szerencsének is tarthatjuk, mi erdélyi magyarok, hogy minket nem tudtak kiárusítani, nem volt aki megvegyen minket.

Létszámunk így is folyamatosan csökken, messze vannak már azok az idők, amikor még kétmillió, majd később másfélmillió romániai magyarról beszéltünk, s félő, hogy mivel Magyarország lakossága is csökken, a kettős állampolgárság megadása felerősíti az áttelepülést, Erdély magyar-szegényítését.

A romák számával kapcsolatos adatok sem stimmelnek: a népszámlálók csupán 627 574 roma lakost regisztráltak, miközben ők maguk és vezetőik (királyok és császárok, vajdák, parlamenti képviselő, kormány-tisztségviselők) hárommillióról tudnak, a tudományos felmérések pedig legalább kettőről.

A nemzetiségi listán a harmadik helyre immár az ukránok kerültek, bár már 51 ezren sincsenek, az ő létszámuk is esett tízezerrel az elmúlt tíz évben.

Mindezek után azon is elgondolkozhatunk, hogy tíz, vagy száz év múlva milyen lesz Románia etnikai térképe.

És nemcsak azért, mert miközben egy román nőnek átlag 1,3 gyermeke van (bocsánat a százalékért), egy romának 3,1 – nem 5-6, ahogy Băsescu elnök állította.

Hanem elsősorban azért, mert mi, magyarok a szórványban fogyunk a legjobban, nem véletlen hát, hogy az új régiók határait úgy akarják megállapítani, hogy történelmileg rövid időn belül ne maradjanak többségében magyarok lakta vidékek, városok és községek Romániában.