Felajánlás

A korrupciós ügyekről, a több évre szóló börtönbüntetésekről, a súlyos politikai összemenésekről szóló híráradat közepette valóságos felüdülésnek számít egy arról szóló tudósítás, hogy egy üzletember igen jelentős összeget ajánlana fel nemes célra, önzetlenül. Pláne, ha ez az üzletember hazai.

A hetvenötödik évében járó egykori profi teniszező, Ion Ţiriac, ma Románia leggazdagabb embereinek egyike (vagyonát úgy 800-900 millió euróra becsülik, s ezzel a legmódosabbak között, vélik egyesek tudni, a harmadik helyen áll) azt a nagyon is meglepő kijelentést tette tegnapelőtt, hogy hajlandó lenne 100 millió (nem tévedés, százmillió) dollárt betenni egy sportalapítványba, egy feltétellel: ha a román állam azt a pénzt semmiféle módon nem adóztatja meg, az pedig csak sport- és szociális célokat szolgálhat.

Hogy mennyi pénz a százmillió dollár, azt a hazai halandók döntő többsége aligha tudja elképzelni. Az átlagfizetés, 2013-ban állítólag 1617 lej, kereken, mondjuk, 500 dollár volt – milliók szeretnének Romániában havonta ennyiből élni –, százmillió dollár pedig 200 ezer havi fizetésnek felel meg. Jó, ne sajnáljuk az üzletembert, akinek csak a 65 darabos autókollekciója milliókat ér (dollárban vagy euróban), hogy csórén marad – de a gesztus mindenképpen értékelendő. Persze kérdés, hogy a román állam miképpen viszonyul a feltételhez: jelenleg ugyanis nincs olyan törvény, amely lehetővé tenné az adómentességet, azt meg kellene alkotni. Különben az adományozó úgy járna, hogy

felajánlásának egy részére az állam tenné rá a kezét, potyára, amit az egykori élsportoló nyilván szeretne elkerülni, ha már nemes célra szánja pénzének egy részét.

Világunk, mint köztudott, az elképesztő aránytalanságok világa, amelyben, amint ez egy nemzetközi jótékonysági szervezet nemrég közzétett adataiból kiderült, a fellelhető összes vagyon felét az emberiség századrésze tartja kezében, nem egészen száz ember pedig akkora vagyonnal rendelkezik, mint a jelenlegi népesség fele. Ha tehát a nagyon gazdagok valamit juttat(ná)nak a rászorulóknak, világszerte, azt maguk jószerével meg se éreznék, viszont sok tízezer, százezer emberen tudnának segíteni.

Persze mindez elméleti eszmefuttatás, a gyakorlat csak olykor támasztja alá. Ezúttal, például, ha összejön a dolog, Romániában.