Felszabadítók?

Meg kell szabadítani Bukarestet a „katasztrofális” Sorin Oprescutól, mondta a hét végén Elena Udrea, amikor egyedüli jelöltként megválasztották a fővárosi PD-L szervezet élére. 

A szőke szépségnek azonban nagy tervei vannak: a jobboldal összefogásával meg akarja szabadítani Romániát a PSD „polipjától”.

Talán előbb azon morfondírozna el, hogy az egyetlen jelöltes választás aligha a demokrácia kicsúcsosodása, noha (nemcsak a kormánypártnál) egyre gyakoribb jelenség.

Amennyiben a „megszabadítást” az urnáknál képzeli, a 2012-es helyhatósági választásokon, nincs is nagy baj Udrea ambíciójával. De hát más példa is volt már erre Romániában. Amikor az ellenzék akarta megszabadítani az országot Traian Băsescutól, a választott elnöktől. Crin Antonescu, Dan Voiculescu, SOV – korábban Ponta is – manapság is fel-fel melegítik a témát. Ami aligha egyeztethető össze a demokráciával, hiszen a népakarat megnyilvánult az urnáknál – ám nem kért a forrón ajánlott „felszabadításból”, s a 2009–2014-es ciklusra ismét Băsescunak szavazott bizalmat.

Másfél év múlva a fővárosiak megszabadulhatnak Oprescutól, az aradiak Falcătól, a dévaiak Munteantól stb., ha úgy óhajtják. Demokratikusan. Saját akaratuk révén. Ha viszont nem, akkor a politikusok szabadító szándéka fabatkát sem ér, bármilyen jelzőket használnak is ellenfeleik teljesítményére. Mert a katasztrofális jelző még véletlenül sem vonatkozik párttársakra (bármennyire is jogos lenne soksz6or), mindig csak ellenfelekre.

Mintha a szavazásra jogosult állampolgárok kiskorúak lennének, akik a politikusok gyámkodása nélkül nem képesek eldönteni, hogy kitől szabadítsák meg városukat, megyéjüket, országukat.

Ha már megszabadításról van szó, talán Udrea, Antonescu, Ponta, Voiculescu kezet-fogva megszabadíthatnák a polgárokat a parlament egyik kamarájától, s olyan 170 honatyától. Mert ezen óhaját a lakosság egyértelműen jelezte az urnáknál.