FÉNYES IMRE

(1917. július 29.–1977. november 13.)

A magyar tudósok panteonjában három Fényessel találkozunk: Fényes Elek statisztikus Csokajon (Csokaly) született Bihar megyében 1807. július 7-én, Fényes Dezső fizikus Aradon 1859-ben. Ott is halt meg (tragikus körülmények között) 100 éve, 1917. július 14-én. Fényes Imre – Elek rokona – 15 nappal Dezső halála után született Kötegyánban. Nincs jele annak, hogy rokoni szálak fűzték volna az aradi Fényes Dezső családjához.

                                                       *

Kolozsvárott az egykori „bolyaisták”, koratavasszal, a Kolozsvári Társaság égisze alatt, annak a székházában „Volt egyszer egy Bolyai Egyetem” címmel emlékező beszélgetéssorozatot kezdeményeztek.

A hozzám eljuttatott képek, szövegek, a rádióközvetítések megérintettek, 1950 őszére emlékeztettek.

A felső évfolyamok hallgatói, a sok újdonság mellett, múlt időben meséltek nekünk, tudatlan gólyáknak két professzorról, Borbély Samuról és Fényes Imréről.

Mutattak egy kőnyomatos jegyzetet is: Fényes Imre Az elméleti fizika alapjai,1948.

– Sajnálhatjátok, hogy már nem taníthat benneteket.

Fényes Imre professzor 1950 februárjában Kolozsvárról Debrecenbe távozott. A román kormány nem újította meg szerződését. Nekünk az emléke, a jegyzete maradt (ezt rövidesen bezúzatták) és utóda, Gábos Zoltán, akit fiatal kora ellenére mélységesen tiszteltünk, nagyra becsültünk. Gábos Zoltán folytatta Fényes Imre munkásságát, később, szakíróként, elődje emlékének hivatott ápolója lett.

1917–2017 – július 29 – mindenképpen centenáriumi emlékezésre ad alkalmat és biztat is.

Valamennyi Fényes Imre szócikk kiemeli a kiváló elméleti fizikus eredeti, mély gondolkodásmódját és tanári kvalitásait. Kolozsvári évei alatt Borbély Samuhoz, Vargha Lászlóhoz, Soós Ilonához hasonlóan rendkívüli népszerűségnek örvendett. Kolozsvárról való távozása nagy és sajnálatos vesztesége volt a Bolyai Tudományegyetemnek.

                                                ***

Fényes Imre Kötegyánban született, családja rokonságban volt Fényes Elek magyar statisztikussal. Az első öt osztályt szülőfalujában végezte. Középfokú iskoláit Békéscsabán és Szeghalmon folytatta. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte el, Debrecenben folytatta, Kolozsvárott fejezte be.  Debrecenben Gyulai Zoltán, a kísérleti fizika professzora vette pártfogásba. Miután 1940-ben Kolozsvárra helyezték, magával vitte tanítványát és az egyetem elméleti fizika tanszéke professzorának, Gombos Pálnak a gondjaira bízta, aki 1941-ben a díjtalan, majd a díjas gyakornokok soraiba emelte a tehetséges egyetemi hallgatót. Fényes Imre 1943-ban megvédte doktori értekezését, ezt követően tanársegédi kinevezést kapott.

Gombos Pál távozása után (1944 nyara) Fényes Imre előadó tanárként tevékenykedett; 1945-től, 28 évesen, nyilvános rendes tanár, tanszékvezető. Ezt a munkakört 1950 februárjáig töltötte be. Munkásságát a debreceni egyetemen, majd 1953-tól Budapesten, az ELTE-n folytatja, 1960-ban kapott egyetemi tanári kinevezést.

Werner Heisenberggel 1974-ben, Dubrovnikban egy szemináriumsorozatot vezetett.

Korrigálta, kiegészítette a Helmholtz és Pauli által megfogalmazott variációs elvet. (Helmholtz–Fényes elv).

Számos, világviszonylatban is jelentős eredményt ért el a termodinamika és a kvantummechanika terén. Főbb munkái: Entrópia, Fizika és világnézet, Termosztatika éstermodinamika, Modern fizikai kisenciklopédia.

Érthetetlen, miért nem szerepel a Kossuth-díjban részesültek között. Emlékezetét a Fényes Imre Emlékverseny tartja ébren.

Kötegyáni születésű szegedi barátom – köze nincs az elméleti fizikához, a természettudományokhoz – gyűjti a Fényes Imréhez köthető adatokat, emlékeket. A kisiskolás Fényes Imre bizonyítványának másolatát is megszerezte. Mindent feljegyzett, amit a tudósról elmondtam neki.

A Kolozsvári Társaság beszélgetés-sorozata mellett az ő érdeklődése késztetett írásra.