Geopolitikai válaszút

Szöges ellentétben Moldovával vagy Grúziával, ahol a választások egyértelműen az ország geopolitikai irányáról szóltak, a romániai államfőválasztás sima mezei megmérettetésnek tűnt a saját pecsenyéjüket sütögető, minden hájjal megkent bukaresti „ügyes fiúk” között. Mégis az említett országokéhoz hasonló helyzet alakult ki.

Az első forduló óriási meglepetést hozott, mindkét nagy párt jelöltjét elsöpörte a népharag, a döntőbe pedig a korábban teljesen ismeretlen Călin Georgescu és a másodligás Elena Lasconi jutott be. A kétségbeesett rendszer megpróbálta az Alkotmánybíróság révén a hátsó kapun a döntőbe juttatni Ciolacut, a szavazatok újraszámlálását azonban le kellett állítani, az eltérések ugyanis nem voltak jelentősek. Ezzel a döntőben Georgescu és Lasconi küzd meg az államfői tisztségért.

A második forduló több szempontból is precedens nélküli, ezért nehéz becslésekbe bocsátkozni. A két döntős együttesen csupán a szavazatok 42%-t gyűjtötte be (Georgescu 23%-t, Lasconi 19%-t), ami történelmi minimum. Az első körben leadott szavazatok több mint feléről, pontosabban 58%-ról nem lehet tudni, hogy kihez kerülnek majd, ahogyan azt sem, hogy az első körben szavazók közül hányan maradnak esetleg távol, illetve hányan mennek el most szavazni (és kire), bár korábban ezt nem tették. Sokkal több az ismeretlen, mint bármelyik korábbi államelnök-választáson.

A hagyományos pártok és a fősodrású média által EU- és NATO-ellenesnek, Putyin-bábnak és szélsőséges nacionalistának beállított Georgescu tűnik esélyesebbnek, legalábbis a papírforma szerint. Saját 23%-a mellett az AUR 14%-ra is egyértelműen számíthat, vagyis tulajdonképpen 37%-ról indul. Lasconi ellenben saját 19%-a mellett csupán a PNL szavazóira számíthat testületileg. Jó részük már az első fordulóban rá szavazott, Lasconi ugyanis egyénileg nagyobb támogatásban részesült, mint az USR, miközben a PNL lényegesen jobban szerepelt a parlamenti választáson, mint jelöltje az államelnökin egy héttel korábban. Ráadásul Bolojan új pártelnök egyértelműen Lasconi mellett tette le a garast.

A mérleg nyelve kétségtelenül a PSD szavazói lesznek. Egy részük már az első fordulóban is valószínűleg Georgescura pecsételt, Ciolacu ugyanis jócskán a PSD alatt teljesített egyénileg. A PSD-s szavazók ráadásul inkább a Georgescu féle profilnak felelnek meg. Kérdéses, hogy gyakorló ortodox léte, szolidan konzervatív szemlélete, illetve határozott EU- és NATO-elkötelezettsége elég lesz Lasconinak, hogy jelentős szeletet hasítson ki a PSD-s szavazótáborból, úgy, hogy a PSD vezetősége híveire bízta, hogy kire szavaznak. Ez is abszolút újdonság, eddig a PSD-nek sosem kellett más jelöltet támogatni a második fordulóban, ezért is nehéz megjósolni, hogy szavazóik hogyan döntenek vasárnap.

A magyarság is érdekes választás előtt áll. Kelemen Hunor egyértelműen kizárta a Georgescut támogató szélsőséges nacionalista erőkkel való együttműködést, s az RMDSZ Lasconit támogatja. Georgescu szuverenista, putyinista, békepárti, Nyugat-ellenes üzenete viszont ismerősen csenghet a magyarság számára, még ha románul is szól egy nacionalista szájából. Kire hallgat tehát vasárnap az erdélyi magyarság: közvetlenül Kelemenre, és Lasconit tiszteli meg bizalmával, vagy Georgescura nyomja a pecsétet?