Globalizáció: pró és kontra

A globalizáció összetett gazdasági és társadalmi folyamat, melynek politikai és kulturális vonatkozásai is vannak.

A szállítási és távközlési technológiák rohamos fejlődése nemcsak a tér- és időbeli távolságokat csökkentette le, hanem azt is lehetővé teszi, hogy egy adott vállalat földrajzilag egymástól távol lévő telephelyei és tevékenységei egyetlen vállalati központ irányítása és felügyelete alatt működjenek. Így alakulhattak ki az államoktól független, szabadon mozgó multinacionális cégek, melyek a tőke egyre növekvő és szerteágazó áramlásában érdekeltek. A tőke érdekérvényesítése létrehozta az államok feletti törvényhozó, felügyelő és végrehajtó intézmények sorát: Európai Unió, Világbank, Nemzetközi Valutaalap, ENSZ, NATO, WTOk stb.   

A globalizáció-elmélet szerint ezek az intézmények hivatalosan szeretnének a nemzetállamokon alapuló kereskedelem, diplomácia, katonai szövetség és háborúzás helyébe lépni. A globalizált gazdaságban a multi vállalatok beszippantják az egyes nemzeti gazdaságokat, függetlenítik azt a nemzeti kormányoktól, így a világpiac olyan egységgé válik, melynek gyakorlatilag egyetlen meghatározója a fogyasztó, az a fogyasztó, akinek bármi áron, még a saját rovására is, profitot kell termelnie a tőketulajoknak.

A derűlátók szerint a globalizációra és az európai egységre azért van szükség, mert a szovjet pólus eltűnése után e nélkül nem tudnának érvényesülni a kis nemzeti államok.

A globalizáció a nagyhatalmak játéka a fejlődő államokkal – vélekednek az antiglobalista mozgalmak követői.

A globalisták is elismerik, hogy a globalizációnak vannak „kellemetlen” oldalai is. Kétségtelen, a termékek globalizációjával együtt jár a kultúra globalizációja is. Szerintük a pénzügyi műveletek globalizációja és a tőke szabad áramlása nehézségekkel járó folyamat főleg azon országok esetében, melyek nem elég erősek a tőkeáramlás vezérelt befogadására. A kereskedelem globalizációja mindig a jövedelmek egyenlőtlen elosztását hozza magával. Szerintük a globalizáció pozitív folyamat, amely lehetővé teszi a sokkal hatékonyabb termelést. Egy sor olyan változást hoz, ami a gazdaság fejlődésével úgyis bekövetkezett volna. Nyertesek és vesztesek pedig minden fejlődési folyamatban vannak. Az egyes országok közötti szorosabb kapcsolat feltétlenül pozitív fejlődésnek tekinthető, idővel elvezethet egymás jobb megértéséhez, egy békésebb világhoz is. A nemzeti bezárkózás csak vesztessé teheti egy ország gazdaságát és társadalmát.

Az ellenzők viszont azt kifogásolják, hogy a globalizáció valamiféle sablon-kultúra kialakulása felé visz, egyfajta kulturális kolonizációt segítve elő, amelyben a domináns észak-amerikai, illetve angolszász kultúra és civilizáció elnyomja, sőt megsemmisítéssel fenyegeti az egyes nemzeti/nemzetiségi kultúrákat, nyelveket. Erre lehetőséget ad a kommunikációs eszközök egyenlőtlen megoszlása az információáramlásban, főleg az elektronikus sajtóban kialakult angolszász dominancia, valamint az amerikai életforma és fogyasztási szokások egyéb csatornákon érvényesülő hatásai.

E „kulturális gyarmatosítás” meglehetősen különböző jellegű és hatású jelenségek mentén valósul meg. Így többek között az amerikai típusú gyorsétkezési intézmények fenyegető terjedése kiszorítja a hagyományos, helyi éttermek és nemzeti konyhák, étkezési szokások rendszerét.  Sokan aggódnak a nemzeti nyelvű szépirodalomnak és a nemzeti kultúra hagyományaihoz igazodó tánc- és zeneművészetnek az elektronikus csatornákon át érkező kommersz fércművekkel és az egy kaptafára készült szappanoperákkal, az erőszakot és pornográfiát propagáló, olcsó amerikai filmek és videokazetták áradatával való felváltása miatt.

A globalizáció kedvezőtlen jelének tekintik az amerikai típusú üzleti gondolkodás és viselkedés terjedését; sokan tartanak a helyi társadalmak kohézióját és szolidaritását megbontó individualista és hedonista szellemiség terjedésétől.

A globalizáció egyik legfőbb veszélyét és káros hatását elsősorban a nemzeti önrendelkezés, illetve az állami szuverenitás eróziójában látják. A globalizáció folyamatai és hatásai a társadalmi élet egyéb területein is mindinkább növeli a külső tényezők szerepét és befolyását. Ezzel együtt természetszerűen csökken a kormányzati politika tényleges hatóköre és ereje.

A nemzetközi intézmények, amelyek ugyan az államok képviseletének elvére épülnek, mégis a hagyományosan a nemzeti kormányzatok hatáskörébe tartozó belső döntéshozatal mind több vonatkozásában és szélesebb körében nyernek közvetlen vagy közvetett befolyást.    

A nemzetközi és az országokon belüli egyenlőtlenségek növekedése, a fokozódó elszegényedés, a munkanélküliség terjedése, a szociális védőháló szétszakadása a globalizálódó világ, az új világrend velejárója. A fejlett országokban korábban kialakult jóléti intézmények elsorvasztása, a volt szocialista államokban a szociális jogosultságok nagy részének elvesztése, általában a szociális költségvetések lefaragása, az egyes államok önálló szociálpolitikája folytatására való képességének markáns csökkenése, a jóléti szolgáltatások erősödő piacosítása és nemzetközi forgalomba kerülése a globalizmus alapkövének számító fogyasztói társadalom hozadéka.

Murvai Miklós

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete (AHPE) neves előadók közreműködésével eddig két ismeretterjesztő előadás keretében hívta fel a figyelmet az új globalizált világrend természetére. A téma zárásaként 2013. szeptember 11-én Magyar sorskérdések a globalista világuralom korszakában címmel tart videó vetítéssel egybekötött tényfeltáró előadást a belvárosi református egyház imatermében 18 órakor. Meghívott előadó: Szaniszló Ferenc, a budapesti Echo TV szerkesztő-műsorvezetője. Házigazda: dr. Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad megyei szervezetének elnöke. Társszervező: AHPE.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk.