Háttér

Sokféle oka lehet annak, hogy büntetésüket töltőket szabadon bocsátanak.

Előfordulhat – bár elenyészően ritkán –, hogy bebizonyosodik ártatlanságuk, a cselekményt, amivel vádolták őket, nem ők követték el.

Változhat az elkövetett cselekmények társadalmi megítélése, gyakran nemzetközi nyomásra – például, fél évszázaddal ezelőtt, a politikai foglyok szabadon bocsátása.

Változhat – különböző okokból – a büntető törvénykönyv, az az addigiaknál kisebb mértékű büntetéseket ró ki bizonyos törvénybe ütköző tettekre.

És van olyan is, amiről nemigen beszélnek nyilvánosan, hogy megteltek a börtönök, az államnak nincs pénze újabbak létrehozására, vagy a fogva tartás növekedő költségeinek biztosítására. Ha gyorsabban „forog” az állomány, azaz egy fogvatartott kevesebbet ől a rácsok mögött, ugyanazzal az infrastruktúrával és személyzettel több elítéltet lehet „kiszolgálni”. A büntetés-végrehajtási intézet ugyanis költséges dolog, nehéz teher a társadalomra, és az állam a börtönök fenntartására szolgáló alapokat csak az adófizetők pénzéből teremtheti elő. És nem is kevésből. Romániában egy fogva tartott havi kb. 2200 lejébe kerül a társadalomnak, a minimális fizetés majd’ háromszorosába. Ennek töredékét teszi ki a rabok élelmezése, a zömét a börtön fenntartása és a járulékos költségek, a (több mint 12 ezer) börtönőr és egyéb alkalmazott fizetése.

Romániában február elsején vált hatályossá az új büntető törvénykönyv, amely számos bűncselekményre az eddiginél lényegesen kisebb büntetéstételeket szab ki, így azok, akik az új törvény szerint már letöltötték büntetésüket, szabadon bocsáthatók. Ennek következtében már az első napon 122-en hagyták el a fogvatartási intézeteket (ehhez bírói határozat szükséges), és további szabadon bocsátások várhatók. Nem kell azonban attól tartani, hogy kiürülnek a börtönök, mint ahogy azt egyesek jósolják. Ha az új büntető törvénykönyv engedékenyebb a réginél sok tekintetben, a visszaesőket – akik jelenleg a rácsok mögöttiek jó 45 százalékát teszik ki – szigorúan bünteti. 

Az új büntető törvénykönyv és perrendtartás, mondhatni: természetesen, nem találkozott egyöntetű elismeréssel. A gyakorlat fogja eldönteni, hogy érdemes volt-e megalkotni.