Hatványozott őrület

Izrael halottjait siratja. Több mint 1200 embert, akiket a Hamász terroristái mészároltak le. Az áldozatok kevesebb mint 10%-a katona, s több mint 90% civil! A terroristák kiűzése után az izraeli erők újabb és újabb holttestekre bukkantak. Idősek, férfiak, nők és gyerekek holttesteire. Köztük 40 gyermekére, csecsemőkére is, akiket a palesztin terroristák mészárolták le, egyeseket lefejezve. Gyerekeket! Elképesztő, a több fegyveres összecsapást megjárt, embertelenséget korábban is személyesen megtapasztaló, edzett izraeli katonákat is megdöbbentette a szörnyűség, a látvány számukra is sokkoló volt.

Szó sem lehet szabadságharcról – a Hamász fegyveresei nem az izraeli hadsereg visszaszorítását, esetleg kiűzését célozták úgymond Palesztina „felszabadításáért”, hanem a védtelen izraeli civil lakosság minél brutálisabb lemészárlását. Le is filmezték gaztetteiket, és „büszkén” feltették a közösségi médiára, az egész világ előtt kérkednek aljasságukkal.

A történtek nyilván nemcsak Izraelben váltottak ki közfelháborodást, világszerte minden rendes embernek felfordul a gyomra a mészárlástól. Erre nincs mentség. 

Londonban, Amsterdamban, Berlinben és sok más nyugat-európai nagyvárosban Allah Akbar és Palesztina, Palesztina kiáltásokkal, palesztin zászlókat lobogtatva ünnepeltek az utcákon muszlim bevándorlók. Örömtáncot jártak ártatlan gyermekek lemészárlásáért – a nyugati balliberálisoknak oly drága „kulturális gazdagítás” nettovábbjaként. A hasonló ünneplések száma jóval nagyobb lett volna Nyugaton, ha a francia és a német hatóságok nem tiltottak volna be hasonló megmozdulásokat. Franciaországban és Nagy-Britanniában ráadásul drasztikusan megnőtt az antiszemita támadások és megnyilvánulások száma, komoly fejfájást okozva a hatóságoknak, melyek rendőröket küldtek a zsidó személyek és intézmények védelmére. Amúgy Amerika sem maradhatott ki a „kulturális gazdagításból”, New Yorkban és más nagyobb városokban szintén ünnepelték a Hamász terroristáit. A szélsőségesen fehér-ellenes BLM mozgalom (fekete életek számítanak) pedig nyilvánosan a terroristák mellé állt, jogos szabadságharcnak nevezve mészárlásukat!

Nemcsak a muszlim „új európaiak” ünnepelnek, a franciaországi szélsőbaloldali pártok is kiálltak a Hamász terrorista vérengzése mellett – gallföldön nagy hagyománya van a szélsőségesnél szélsőséges baloldali eszmék politikai hirdetőinek! Óriási botrány kerekedett ebből, a politikai paletta szinte minden más alakulata keményen elítélte a szélsőbaloldaliak Hamász-mosdatását.

A bevándorlók és szélsőbalosok terrorizmus-éltetése hideg zuhanyként érte Nyugat-Európát. A kijózanodás jelei mégsem látszanak: az EU nem állította le a palesztinoknak szánt pénzügyi segélyt. Az égvilágon semmilyen garancia sincs pedig arra, hogy az oktatás és egészségügy nemes céljaira küldött EU-s pénzeket valóban arra is költik el, s például a Gázai övezetet uraló Hamász nem fegyverkezésre költi. Brüsszel ellenben leállította a Magyarországnak és Lengyelországnak jogosan járó pénzforrásokat, mert ugyebár nem lenne garancia, hogy rendeltetésüknek megfelelően költenék el! Értik ugye? A Brüsszelt uraló balliberális elitnek fenntartásai vannak Budapesttel és Varsóval szemben, a palesztinokkal – beleértve a terrorista Hamászt – viszont nincsenek!

Egyiptom bejelentette, hogy naponta csak 2000 embert fogad be a Gázából az izraeli megtorló légicsapások elől menekülők közül, mert csak ennyit képes átvizsgálni. Egyiptom ugyanis még belépés előtt kiszűri a „szegény menekültek” közé rejtőzködő Hamász terroristáit. Az EU viszont ellenőrizetlenül beenged minden migránst, akár milliós nagyságrendben, s csak azután szűri ki a gonosztevőket a már bennlévők közül, már ha egyáltalán kiszűri. 

Brüsszel pedig éppenséggel azokat az országokat állítja pellengérre – mint Magyarország vagy Lengyelország –, amelyek még belépés előtt, a határon vagy a nagykövetségeken szűrnék ki az illetékteleneket. Az arabok – és általában a muszlimok – között az antiszemitizmus és a Nyugat-gyűlölet igen elterjedt jelenség, egész tömegeket erre nevelnek. Nem is nagyon titkolják, Mahmud al-Zahar, a Hamász egyik vezetője a hétvégi terrortámadás után azt mondta, hogy: „Izrael csak az első állomás volt. A mi törvényeink lesznek érvényben az egész bolygón, nem lesznek többé zsidók vagy keresztény árulók.”

Kijózanodik-e végre a Nyugat? Képes lesz-e okulni Izrael tragédiájából? Vagy továbbra is elvakultan a multikulturalizmus rögeszméjét erőlteti tűzzel vassal?