Hepi karácsonyfa

Ha üresen hagyom a fenyőt a szoba közepén, fenyőfa marad, amennyiben díszeket aggatok rá, karácsonyfává alakul, s megörökíthető családi hagyományként, mert a sufniban dobozokban hevernek a díszek, felaggatjuk majd őket péntek estére a szimbólumra, de magamon belül a fenyőfám fenyőfa marad, mert tizenkét hónap is kevés volt egyetlen méltó dísz felfedezésére, maradnak a csupasz, tűlevél illatot szerte fodrozó gallyak, amelyek pótolják apró közösségünk gyertyáját, az önérdekmentes egymásra figyelés tobozát, a háromszázhatvannégy napon át hiába szétfricskázott tűlevelek ezüstesőjét, a demagóg egoisták köpte álcsengettyűt, a gyerekeinket kijáratmentes útvesztőbe tuszkoló oktatási csillagszórókat, a valós értékeket gnómszólamban megrekedtek nyalóbimbós gömbjeit, a holnaputáni létet mai érdekbe szorító szaloncukorkákat, a minden döntésből kirekesztett csoporttömegek díszfüzéreit, hisz 2010 is csak a hétvégére beálmodott hússzelet, napra érkező bérmorzsa, húszlejes kínai bakancs, ötlejes szekondhend pulóver, tonnára főzött krumpli, bagóolcsó rohadt pia, négykézláb fizetett adó, beázó tető, kakasüllőről bámult színdarab, hatodszor elolvasott Jókai regény, csepegő fűtőtest, kongó hűtőszekrény és pénztárca esztendeje volt, és amikor előírásszerűen meg kötelezően tartalommentes kellemes ünnepeket, majd később boldogabb új esztendőt kívánunk valakinek, pipáljuk ki magunkban, hogy mi csupán egy újabb áldozati generációval szaporítottuk az emberiséget, amely a trianoni bilincsben magába roskadva csonkra melózta kezét, térdkalácsra járta lábát, a budiban követelt autonómiát, kényszerbefogta a magyar pofáját csak azért, hogy végül rosszabb legyen, mint a londoni pestis, pompeji lávaömlés, dák–római kopuláció idején, és úgy vigyék ki abba a francos kétszeregyméteres gödörbe, hogy a jobban reménykedve, ordibálmentesen, alamizsnáért meghunyászkodva, törpsztároktól megalázva, aktuálpolitikailag felszeletelve bámulta, amint az utolsó homokszem is átpereg, aztán hóna alá csapta az üres fenyőfát, magára húzta a koporsófedelet és a többségi örömhahota árnyékában kellemes nemzeteltemetési ünnepeket kívánt magának.