Hétéves terv

Manapság már mosolygunk, amikor a letűnt kommunista korszak ötéves terveire emlékezünk vissza, hisz közismert, mennyire megalapozatlanok, irreálisak és propagandajellegűek voltak azok, telve hazugságokkal, melyeket egyébként bármikor teljesíteni kellett és lehetett papíron három, öt, kilenc hónappal határidő előtt, vagy akár négy, vagy három év alatt is.

Pedig az előrelátásnak, az előretervezésnek van, vagy lenne helye minden államban. Egy ország azzal nem halad előre, ha mindig csak a múltat vizsgálja és ostorozza, s azzal sem, ha, amint évek óta nálunk is történik, még egy évre sem tudja idejében elkészíteni költségvetését, januárban még nem tudja, hogy mire futja a pénzből októberben.

Az Európai Unió hét évre tervez előre, s mivel lejár 2007-1013-as büdzséje, e hét közepén kíséreli meg elfogadni az újat, a 1013-2020-as időszakra vonatkozót.

A csütörtöki és pénteki brüsszeli államfői-kormányfői csúcsnak nagy a tétje Románia számára is, hisz nem mindegy, hogy hány milliárd eurót kaphatunk a civilizált és fejlett országokhoz való felzárkózást elősegítő segélyként, ami elsősorban a fő befizető országoktól függ, de attól is, hogy milyen eredményességgel tud majd Románai tárgyalni.

Ha okosan, akár nyolcmilliárdot is nyerhetünk pluszba, az említett időszakra összesen mintegy 40 milliárdot.

Mesés összeg ez még akkor is, ha e tálcán kínált segítséggel élni is tudni kell, az elmúlt „hétéves tervben” ugyanis csupán mintegy tíz százalékát sikerült kézhez kapnunk, ráadásul annak a jelentős részét sikerült elpocsékolni és ellopni, ami további kételyeket kelt Romániával szemben Brüsszelben.

Ahol nem mindegy, hogy ki tárgyal. De terméketlen az a vita, amely államfőnk és kormányfőnk között folyik arról, hogy ki közülük a rátermettebb és szavahihetőbb tárgyalópartner, a vétójog lobogtatásával vagy anélkül kell-e Brüsszelbe utazni, van-e mandátuma Băsescunak a döntésre, vagy a parlament által csak-azért-is-módon megüzent mandátumával élhet csupán.

A huszonhét tagállam államfői és miniszterelnökei között Băsescu elnök kis pont lesz csupán, Ponta miniszterelnök úr is az lett volna különben. Eredményes csak akkor lehet, ha összefog azzal a 12-15 országgal, amely velünk hasonlóan lejárt sarkú cipőben jár.

Kár, hogy a csütörtöki és pénteki, akár történelmi mértékűnek is nevezhető tárgyalást a bukaresti politika a választási kampány nívójára alacsonyította.