Hóember-interjú

Ha interjút lehetne készíteni egy hóemberrel, az első kérdésünk ezen a télen, az idén az lenne, hogy miért méltóztatott csak január végén megtisztelni minket látogatásával, hisz két-három hónap óta szívrepesve várta már a gyermeksereg, a parasztember, az egész agrárium és vele kapcsolatos megannyi gazdasági ágazat.

A mezőgazdasági szakemberek és vezetők még pár nappal ezelőtt is azzal ijesztgették a lakosságot, hogy ha nem lesz hó, már tavasszal jelentősen drágulni fognak az élelmiszerek, beleértve a kenyeret és húst is, a téli sportok kedvelő közül a gazdagabbak külföldre mentek telelni, a hazai hegyi szállodák és motelek jelentős jövedelem-kiesés miatt siránkoztak.

A második kérdésünk az lenne a hóemberhez: megfordult-e az agyában, hogy Románia nagy része, tisztelet, persze a kivételnek, most is felkészületlenül fogadja, hisz minden kormány, de minden gyermek is jól tudja, hogy előbb-utóbb minden évben megérkezik, és seprűt kell nyomni a kezébe.

Nem vészhelyzet vagy rendkívüli állapot kihirdetésére lenne szükség a közlekedés és az áruszállítás, az élet normális menetének biztosításához, nem parancsnokságokra, nem a miniszterelnök, a belügyminiszter, a közlekedési miniszter és egyéb főmuftik napi parancsaira, nem arra, hogy a tévéből reggeltől estig csak az ország katasztrofális lebénulásáról halljunk.

Hanem csak jó szervezésre, az állami intézmények normális működésére, és arra, hogy, ahogy a mi szűkebb pátriánk valamit is magára adó falvaiban szokás, minden háztulajdonos söpörje el portája előtt a havat, s az arra hivatott vállalatok megfelelő modern gépekkel, technikával, technológiával és szakemberekkel rendelkezzenek.

Amihez sohasem volt és most sincs szüksége parancsra, parancsnokokra, hisz az ésszerűség és jóérzés diktálja mindezt.

Megkérdezném továbbá a hóembertől, ha interjút készítenék vele, hogy a hó-eltakarítás költségei miért növekedtek négyszeresükre az utóbbi négy évben, mármint a hivatalosak, csak azok, amit az ezzel foglalkozó vállalatoknak és cégeknek fizet az állam, annak ellenére, hogy az utak és autósztrádák nagyrészt járhatatlanok.

Továbbá: olyan gazdag-e Románia, hogy idén több mint 172 millió eurót költhessen a hó állítólagos eltakarítására, jelentősen többet, mint a sarkkörön túli országok, ahol nem néhány napig vagy hétig hull a hó.

A világot látott hóember bizonyára azt is meg tudná mondani, hogy miért kerül Romániában egy kilométer megtisztítása 5370 euróba, miközben ugyanannyi útért az akár fél évig is jobban behavazott útért a svédek, izlandiak, finnek 1200-at fizetnek.

És tessék elhinni: ott nem hirdetnek ki rendkívüli állapotot, nem hoznak létre parancsnokságokat, nem zárnak le autósztrádákat, de még iskolákat se zárnak be a rendkívüli, katasztrofális, országot megbénító időjárásra hivatkozva.