Húszak

Egyetérhet-e a földgolyó húsz, gazdaságilag legfejlettebb, illetve legnagyobb, feltörekvő országa a válsággal küszködő világ legfontosabb problémái, s a megoldást célzó intézkedések tekintetében?

Tény, hogy az 1999-ben, az ázsiai és oroszországi válságot követően létrehozott G20-nak jelenleg rendkívül nehéz helyzetet kell(ene) kezelnie. Amint egy gazdasági elemző nagyon plasztikusan megfogalmazta: a piacok nem bíznak a politika válságlevezető képességében, az ázsiai mozdonyból elfogyott a fűtőanyag, a fejlett országok kocsisora pedig kisiklott. Ha azonban van nemzetközi fórum, amely a gazdasági ügyeket elvben kezelni tudja, az a G20 lenne, hiszen a világ lakosságának kétharmadát, gazdasági teljesítményének majdnem kilenctizedét képviseli.

A Húszak Csoportjának a héten Mexikóban megtartott csúcstalálkozója nem indult kedvező előjelekkel, bár a „görög tragédia” ügyében az előzőekhez képest kedvező fordulat állt be. Senki sem számított igazi áttörésre, gyorsan kivitelezhető világmegváltó tervekre, s mint később kiderült, nem is fogadtak el ilyeneket. A jelenlegi, immár évek óta tartó válsággal összefüggő csatározások során sokan Európát és az eurózónát vádolták a világgazdaság jelenlegi nehéz helyzete miatt, az európaiak, köztük az Unió vezetői viszont emlékeztettek arra, hogy a válság az Egyesült Államokból indult ki, s kikérték maguknak a kívülről jövő leckéket. Végül azonban az elfogadott záróközleményben a Húszak Csoportja leszögezte: határozott szándéka minden olyan politikai intézkedést meghozni, ami elősegíti a kereslet növelését, a gazdasági növekedés támogatását, a munkanélküliség csökkentését, a tőkepiacok bizalmának helyreállítását. Igaz, tavaly is hasonlókat mondtak a franciaországi csúcson, s a helyzet azóta nem javult, sőt. A kérdés az, hogy a szép elhatározások ezúttal konkrét cselekvési programmá válnak-e.

Amit mégis pozitívum, hogy a G20-ak hozzájárultak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénzügyi, válságkezelő alapjainak bővítéséhez, sőt, a tervezett 430 milliárd dollárt jó 25-tel túl is jegyezték: az eurózóna 179,9, Japán 60, Kína 43 milliárddal járul hozzá az IMF 37 tagállamából összegyűlő alaphoz. A pénz azonban nem elég (ennyi pláne nem) a világ gazdasági helyzetének rendebehozásához.