Idők és ideológiák sodrásában

Augusztus 20. a magyar államiság és a kereszténység napja, március 15. és október 23. pedig a magyar szabadság napjai. Magyarországon mindhárom nemzeti ünnep, az anyaország ugyanis azon kevés országok közé tartozik, ahol nem egy, hanem több nemzeti ünnep van. Az előbbi kettő a határon túli magyarok lelkében is ünnep, október 23. viszont főleg az anyaországiak számára kötődik felemelő történelmi eseményhez. Magyarországon augusztus 20. számít a legjelentősebb nemzeti ünnepnek, Szent István király napján hagyományosan nagyméretű szabadtéri rendezvényeket szerveznek, melyek a híres budapesti tűzijátékkal zárulnak. 40 évvel ezelőtt az alkalomra készült el az István a király rockopera. Mindhárom csak az 1989-es rendszerváltás óta hivatalos nemzeti ünnep, a nemzeti ünnepek megítélése történelmi korszaktól függően változott.

Nyári stabilitás…

Augusztus 20. Szent István király és a magyar államiság napja távolról a legrégebbi magyar nemzeti ünnep. Már amennyiben egyáltalán beszélhetünk nemzeti ünnepről a tizenkilencedik századi nemzeti ébredésig. A közhiedelemmel ellentétben, szent királyunk nem ezen a napon hunyt el 1038-ban, hanem augusztus 15-én, s Magyarországot sem augusztus 20-án, hanem halála előtt egy nappal helyezte Szűz Mária oltalma alá. Augusztus 20-át azért azonosítják államalapító királyunkkal, mert 45 évvel halála után, 1083-ban Szent László király kezdeményezésére a római pápa ezen a napon avatta szentté az első magyar királyt, Imre herceggel és Gellért vértanú püspökkel együtt. Évszázadokon keresztül egyházi ünnepnek számított, egészen 1771-ig, amikor XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát. Szent István napja mégsem maradt ki az ünnepek sorából, Mária Terézia császárnő-királynő, Magyarország akkori uralkodó asszonya ugyanis a pápai döntésre reagálva azonnal elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfejereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon minden augusztus 20-án, egészen 1945-ig. Az 1848-as szabadságharc leverése után a Habsburgok betiltották az ünnepet, mivel egyre inkább Szent István független magyar államiságát jelképezte a magyar nemzet számára. Az 1867-es kiegyezést követően augusztus 20. ismét ünnep lett, az immár belföldi morgás ellenére. A rohamos léptekkel polgárosodó magyarság ugyanis a nemzeti ünnepet inkább az akkor még friss 1848–49-es szabadságharccal kapcsolta volna össze, mintsem a dinasztikus kötődésű középkori eredetű vallási ünneppel. Egyesek azt is kifogásolták, hogy egy katolikus szent napja nem a legmegfelelőbb a katolikus egyház és a protestáns felekezetek között megosztott magyar nemzet összetartása jelképének. Augusztus 20. mégis visszanyerte régi fényét, amikor Őfelsége Ferenc József császár 1891-ben hivatalos nemzeti ünneppé nyilvánította, sőt, munkaszüneti nappá – elsőként a magyar történelemben! Augusztus 20. azóta is nemzeti ünnep, még a nemzetet testileg-lelkileg megnyomorító kommunisták sem merték eltörölni (mint például március 15-ét), csupán elbitorolták, és kiforgatták jellegéből. Rákosi és elvtársai ugyanis 1949-ben azon a napon fogadták el sztálinista alkotmányukat, s a negyven évvel későbbi rendszerváltásig Új kenyér vagy az alkotmány napja címen ünnepelték még.

…tavaszi és őszi ingadozás

Március 15. csak 1927 óta nemzeti ünnep Magyarországon, gróf Klebensberg Kunónak akkor sikerült – mondhatni csodával határos módon – meggyőznie az 1918-as őszirózsás forradalom és az 1919-es tanácsköztársaság tragikus következményei nyomán önmagát és rendszerét ellenforradalminak meghatározó Horthy Miklós kormányzót, hogy annak nyilvánítsa az azóta teljesen feledésbe merült április 11. helyett. 1898-ban, a magyar forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján ugyanis április 11-ét, az 1848-as alkotmányos és polgári átalakulást rögzítő áprilisi törvények szentesítésének emléknapját nyilvánították – második – nemzeti ünnepnek.

Március 15. csak valamivel több, mint két évtizedig volt hivatalos nemzeti ünnep Magyarországon. 1948-ban a forradalom kitörésének centenáriumi jubileumán az országot rabigába kényszerítő kommunista elvtársak még gusztustalanul kisajátították március 15-ét, az összekapcsolás társadalmi elutasítottsága nyomán azonban 1950-ben betiltották. Pontosabban a betiltás és eltűrt mezsgyéjén mozgott, nem volt ugyan nemzeti ünnep, sem munkaszüneti nap, tilos volt bármilyen nyilvános megemlékezés, az iskolákban mégis szó esett róla, sőt, verses dalos megemlékezések is voltak. Március 15. csak 1989-ben lett ismét hivatalos nemzeti ünnep és munkaszüneti nap, amikor törölték az elvtársak révén 1950 és 1988 között erőltetett április 4-ei „felszabadulás” napját.

Október 23. is az 1989-es rendszerváltás óta nemzeti ünnep Magyarországon, azelőtt ugyanis még „ellenforradalomnak” minősítették a – nyilvánosság előtt amúgy tabu – 1956-os kommunistaellenes össznépi felkelést. Szöges ellentétben a félig-meddig eltűrt március 15-vel, október 23. puszta felidézése szigorú karhatalmi megtorlással párosult. 1988-ig ugyanis november 7. számított ünnepnek (és munkaszüneti napnak) Magyarországon. 1989 mélyreható változást hozott az anyaországiak életébe, amire talán nem is gondoltak volna korábban: tavasszal immár március 15-ét ünnepelték meg hivatalosan államilag április 4. helyett, ősszel pedig október 23-án kiáltották ki a Magyar Köztársaságot, akkor fogadták el a többpárti rendszert, a szólás- és vallásszabadságot, illetve a piacgazdaságot.

A történelmi helyzetből kifolyólag a három nemzeti ünnep megítélése is eltérő, főleg a határon túli magyarság körében. Mivel az 1848–49-es szabadságharc még a Trianon előtti országban, az egész magyarságot érintette, az elcsatolt országrészek magyarsága számára március 15. a legjelentősebb nemzeti ünnep. Erdélyben évről évre nagyméretű megemlékezéseket szerveznek számos helyszínen. Mivel az 1956-os forradalom csak a Trianon utáni Magyarországon zajlott, a határon túliak számára október 23. nem olyan fontos ünnep, az anyaországban viszont annál jelentősebb, főleg, hogy az akkori résztvevők közül egyesek még életben vannak.

Augusztus 20. elvileg az egész nemzet ünnepe, az utóbbi két évtizedben nálunk, Erdélyben is.