Karantén és politika

Két hete tartó vesztegzár után Temesváron és környékén nem csökkent, hanem inkább nőtt a fertőzöttségi ráta. A tények ismeretében nagy meglepetést okozott a vészhelyzeti bizottság szombati döntése a vesztegzár feloldásáról. A temesvári polgármester, aki a szavazásnál tartózkodott, közösségi oldalán arról számol be, hogy a bizottság tagjai nem egészségügyi, hanem politikai alapon akartak döntést hozni a vesztegzár meghosszabbításáról és ő „nem akart részt venni ebben a színjátékban”. Temesvár német polgármestere megdöbbenésének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a közegészségügyi hatóság egy magas fertőzöttségi rátával „büszkélkedő” községben feloldotta volna a vesztegzárat, egy másikban pedig, ahol viszonylag alacsonyabb a fertőzöttség, meghosszabbította volna a karantént, annak függvényében, hogy hol milyen színű a polgármester. „A vészhelyzeti bizottság elé terjesztettek egy javaslatot, amely a liberális polgármesterek vezette településeken feloldotta volna a karantént, a szociáldemokrata és az USR-s polgármesterek vezette településeken pedig meghosszabbította volna a vesztegzárat. Számomra döbbenetes, hogy ezeket a döntéseket politikai alapon hoznák meg” – írja bejegyzésében a polgármester, aki ésszerűnek tartotta volna a vesztegzár időtartamának a meghosszabbítását Temesváron és az elővárosokban is. A vesztegzár elrendelése népszerűtlen döntés volt, amit Temesvár polgármestere tudatosan felvállalt, miközben a többi politikai alakulat képviselői, élükön a liberális megyei elnökkel, a karantén ellen hergelték a közvéleményt. Ilyen körülmények között az emberek többsége fittyet hányt a vesztegzárra, és a részleges lezárás nem is hozta el a tőle elvárt eredményt. A karantén idején az volt a törvénytisztelő ember benyomása, hogy a korlátozásokat szó szerint betartók a „hülyék”, mindenki más az „okosok” kategóriába tartozik. A többség ujjongott, amikor a karantén meghosszabbítását leszavazta a vészhelyzeti bizottság, csak arra nem gondolnak, hogy ennek a döntésnek eljöhet még a böjtje, talán éppen a húsvéti ünnepek idején. A járvány harmadik hulláma ijesztő méreteket öltött nemcsak Nyugaton, hanem immár egész Közép-Európában és ez a hullám előbb-utóbb  bennünket is elér. Arról természetesen lehetne vitatkozni, hogy melyek az ésszerű járványügyi korlátozások és melyek nem azok – jómagam például a szabad levegőn kötelező maszkviselést teljesen fölöslegesnek tartom –, de bízzuk ezeket inkább a szakemberekre, és igyekezzünk őket betartani, hiszen a korlátozásoktól valamennyien szenvedünk és valamennyien várjuk a járványnak a végét. Ami pedig a vakcinát (csúfnevén „vakcicát”) illeti, azzal úgy vagyok, mint a demokráciával: nem jó, de jobb megoldást egyelőre nem találtak ki, ezért aki teheti, oltassa be magát, hogy egyszer legyen vége már ennek a szörnyű helyzetnek.