Kérdőjelek

Hülyének néznek minket, állampolgárokat.

Tisztelettel kijelentjük: kikérjük magunknak.

Ne gondolják ott, Bukarestben, hogy nem látunk a színfalak mögé.

Ne higgyék: egyedüli gondunk, azzal kelünk és azzal fekszünk, hogy ki költözött be, ki, vagy vissza a Cotroceni-palotába, lemond-e becsületből vagy becstelenségből előbb-utóbb a félig elzavart és zöld asztalnál visszahozott államelnök.

Továbbá: kivonul-e a politikából, ahogy ígérte volt ideiglenes utódja, elcsapják-e a miniszterelnököt, amiért plagizált, vagy éppen azért, mert, ahogy a szekértáborok egyik fele most is állítja, államcsínyt szervezett,  ki a legnagyobb úr a Romániának nevezett csárdában Băsescu, Ponta, Antonescu, Ungureanu, vagy netán valaki más az Alkotmánybíróság személyei közül.

Van nekünk elég gondunk-bajunk velük is, nélkülük is, számunkra, sajnos, egyre megy, ki mondja, hogy húzd rá cigány, mert az úgysem a mi nótánkat fújja, nekünk semmi közünk ehhez a balkáni úri cirkuszi mulatsághoz.

Nekünk, magyaroknak, még kevesebb, mint román honfitársainknak, hiszen minket ez a szekértábor is, az is, meg amaz is levegőnek néz, legfeljebb akkor van szükségük ránk, amikor szavazatainkra, vagy éppen szavazataink hiányára van szükségük, vagy arra, hogy a kirakatba tegyék a hazai rongyos nemzetiségi politikát.

Antonescuék, Pontáék még olyan tapasztalatlanok a politikai életben, olyan hazafiasan gőgösek, hogy nem fogták fel: másfélmillió állampolgárt, még ha magyar is, nem lehet levegőnek nézni, Băsescuék, Ungureánuék pedig azt, hogy hiába udvarolnak most, a választások előtt nekünk, jól tudjuk: csak voksainkra van szükségük, becsaptak már elégszer minket, hogy ne tanultunk volna a történtekből.

Az sem érdekel már minket, hogy hány napig hallgatott és miért Băsescu,

miért tartja őt ölében Merkel asszony és Obama elnök, az sem, hogy néhány nap múlva ismét összeül a parlament, s lassan-lassan már az sem, hogy még idén új választások lesznek, s hogy azon ötszázvalahány vagy csak háromszáz honatyát fogunk-e megválasztani.

Azt szeretnénk, ha a politika, a mindenkori hatalom végre a mi gondjainkkal törődne, s ne saját szekértáborainak érdekeivel.

Az erdélyi magyar politika is.