Kocsmaricsaj

Útszéli kocsmákban beszélnek csak úgy, szidják úgy egymást a naplopók, ahogy mostanság az ország első számú méltóságai, s azok udvaroncai és kiszolgálói.

Már-már nem hiszünk a szemünknek és fülünknek, amikor azt látjuk és halljuk, hogy egymást hazudozóknak nevezik.

Ami még akár enyhe jelzőnek is tűnhet, ha arra gondolunk, hogy kedden a matrózszokásokon nevelkedett államelnökünk egyenesen disznóként emlegette Románia miniszterelnökét, azt mondván, hogy egy békát még le tudna nyelni, de egy disznót már nem.

Akiről enyhébb jelzője a macska volt, azt nyilatkozta ugyanis, hogy kormányfőnk a vele való beszélgetések során úgy viselkedik, mint egy kiscica, yes-ember, amikor pedig kilép a Cotroceni-palotából mást állít.

Nagyot tévedett itt az úgynevezett egységes nemzeti államunk bölcse, már csak azért is, mert tudnia kellene, hogy a cicák büszke, autonóm lények, önálló akaratúak, nem hasonlíthatók a háziasított, hízelgésre hajlamos, idomítható kutyusokhoz.

De másban is tévedett: még mindig azt hiszi, hogy ha jelenlegi miniszterelnökünk pártszövetsége december kilencedikén megnyeri a választásokat, megteheti, hogy ne őt nevezze ki kormányfőnek, hisz ez nemcsak a szokásjognak, hanem az Alkotmánynak is ellent mondana.

Ha nem Ponta lesz a Románia következő miniszterelnöke és az elnökválasztások után nem Antonescu az államelnök, ez nem Băsescu manipulációinak lesz az eredménye.

Más kérdés az, hogy a Ponta–Antonescu kétüléses bicikli jobb lesz-e az ország és az ország magyarsága szempontjából Băsescu együlésesénél.

Egyik is, másik is eltűrhetőbb, mint egy olyan, amelyben egy Vadim Tudor, Funar, s egyéb hasonszőrű naciokommunista-utód is szerepet kapna.

Nálunk még csak kocsmai hangról beszélünk, Magyarországon már zsidóztak a minap.

Nem egy útszéli kocsmában, hanem az Országházban.

Nekünk csak akkor kell hideg vizespohárhoz nyúlnunk és nagyot nyelnünk, amikor továbbra is azt halljuk, hogy: mi nem magyarok, csak magyar származásúak vagyunk, Székelyföld sincs, mint ahogy székelyek sincsenek.