Költségvetés

Precedens nélküli nemzeti ellentétek feszítik az Európai Uniót a 2014–2020-as költségvetés kapcsán. Történelme során sose volt ekkora szakadék a donor országok és az uniós pénzalapok kedvezményezettjei között. Álláspontjaik, lakosságuk elvárásai szögesen ellentétesek.

A Hermann van Rompuy vezette EU-tanács igyekezett áthidalni a problémát és 75 milliárd euró lefaragását javasolta az EU-bizottság (Barroso) által javasolt 1033 milliárdos költségvetésből.

Javaslata olaj volt a tűzre, mindkét szembenálló tábor számára.

Szinte valamennyi nyugati – azaz befizető – ország felháborítóan kevésnek tekinti van Rompuy lefaragását, jóval nagyobb csökkentést szorgalmazva. Miért kellene ismét mélyen a nyugati adófizetők zsebébe nyúlni a déli és keleti feneketlen zsákok betömésére? Elég az élősködődésükből! Ezen álláspont majdnem általános a nyugati országok lakosai körében – az ottani kormányokra jelentős nyomás nehezedik határozottabb fellépésért.

A déli és keleti tagországok sem fogadják el van Rompuy áthidaló javaslatát, nagyobb összegekért szállnak síkra. Egyesek jogosan, mint például Lengyelország, amely már felhasználta a 2007 és 2013 közötti időszakra kapott 68 milliárd euró közel 90%-t, s a többit is leszerződtette egy évvel a lejárat előtt. Románia sajnos más tészta, mondhatni az ellenpélda, helyzete aduász a lefaragást szorgalmazó nyugatiak kezében: csupán a pénzek 10%-t sikerült felhasználni, s annak jelentős része fölött erős a csalás gyanú!

A tanulásnál sereghajtó, puskázáson elkapott és botrányos cselekedetei (nyári események) miatt levont magaviseleti jeggyel, Románia aligha követelhet éltanulónak járó díjat. Traian Băsescu alkupozíciója aligha könnyű ilyen körülmények között.

Nem az egyetlen, az EU-s költségvetés a többieknek is kemény dió.