Könyvet írnak a börtönben

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Olvasom az egyik országos napilapban a manapság a hazai börtönökben egyre növekvő mértékű könyvírásról szóló, hosszabbnak szánt sorozat bevezető cikkét. Nem két-három „műről”, hanem könyvek tucatjairól van szó. Amelyek nem feltétlenül azért íródtak, mert rács mögé került „nagyjainkat” hirtelen ellenállhatatlan közlésvágy fogta volna el, hogy építő eszméiket a nagyközönséggel megosszák, vagy mert tengernyi idejük van azelőtti, többnyire súlyos korrupciós elfoglaltságaik ezernyi teendője helyett – bár érthető, hogy gyorsabban telik az idő, ha az ember valamivel, ami nem túl megerőltető, agyonüti a börtönben is, ha erre lehetősége adódik.

A legfőbb magyarázat a hirtelen felindulásból elkövetett könyvírásra az, hogy az elítélt bizonyos fogvatartás-csökkentést érhet el általa, egy 2013-as törvény értelmében ugyanis egy könyv 30 nappal lerövidíti büntetését. Így hát sorra születnek a politikai, gazdasági, sport, sőt tudományos témájú munkák komoly szellemi erőfeszítések nyomán. Itt nyilván nem a hosszas vezetői tapasztalattal bíró, s a politikai boszorkánykonyha minden zegzugában járatos volt miniszterelnökre gondolok, például – neki aztán bőven lehetett mondandója –, hanem azokra, akik életükben jószerével egy brosúrát se olvastak el.

Hogy miként írnak mégis? Hát, mondjuk, kimásolják az internetről. Mert hogy ahhoz is van (kell legyen) hozzáférés.

Nem láttam e művek közül egyet sem ugyan, de el tudom képzelni kivételes értékeiket, hisz egyik-másik, időközben rács mögé került szerzőnek, az évek során, volt alkalmam meghallgatni a tévében kivételes baromságú nyilatkozatait, eszmefuttatásait.

Vagy lehet, hogy a börtön hirtelen okossá és műveltté teszi az embert?

Vagy az íráshoz nem is kell, például, valamelyes műveltség?

A helyesírás ismerete pedig bizonyára szükségtelen.

Az említett cikk tartalmaz egy rendkívül érdekes javaslatot is: nevezetesen azt, hogy írás helyett kössék inkább olvasáshoz a fogva tartás lerövidítését. Most hallom először, hogy van ilyen, Olaszországban működik a rendszer (s valami hasonló Brazíliában is). Igaz, az elolvasandó műnek legalább 400 oldalasnak kell lennie (képregény és sok fényképes munka kizárva), egy-egy könyvért pedig 3 nap bónusz jár. Évente azonban csak 16 olvasmányt vesznek számításba, de így is 48 napot nyerhet az elítélt, arról nem beszélve, hogy közben, esetleg, egy kis kultúra is ráragadhat.

Olyannyira – ezt egy filmben láttam –, hogy akár kiváló büntetőjogásszá is átképezheti magát.

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}