Kötéltánc

Gyermekkoromban még megcsodáltam azt a kötéltáncost, ahogy akkor mondtuk, troschneidert, aki az aradi Szabadság téren toronynyi magasságban kifeszített kötélen egyensúlyozott, ugrándozott és kerékpározott.

Ma már nem szeretem az ilyen és ehhez hasonló cirkuszi mutatványokat, s ha azok a politikai élet hatalmi palotái fölött kifeszített drótokon, vagy a pártok porondjai magasságában zajlanak, hányingert kapok tőlük.

Látványnak látvány ugyan az a politikai kötéltánc, ami hónapok óta folyik az országban, de már lyukas garast sem ér.

Rég beleuntunk már abba, hogy a hatalom csak önmagával, önmaga túlélésével legyen elfoglalva, s nem az ország népének gondjaival, kalandokkal, szemfényvesztésekkel etessen minket, s még az olyan, a demokrácia szempontjából szent eszközöket is meggyalázza, mint a választás, vagy a népszavazás.

Egy olyan országban történik mindez, amelyben pillanatnyilag az sem világos, hogy kinek a kezében van tulajdonképpen a hatalom.

A kormány azt mondja: még nem az övében.

A felfüggesztett, referendum által vesztesen is győztes Băsescu még nem tért vissza a Cotroceni palotába, csak egy garázsból intézkedik.

Az ideiglenes államfő, Antonescu, minisztereket kinevezhet ugyan, külföldi vendégeket is fogadhat magas állami ceremóniával, de az Elnöki Hivatalban magános és kishatalmú.

A parlament szünetel, csak egy formalitásra csengették be a honatyákat.

Ja, igen, a kilenctagú Alkotmánybíróságnak volt szava, ezt el kell ismerni, mint ahogy azt is, hogy a külföldi kancelláriák nyomásának nagyobb ereje volt, mint a népszavazásnak.

Mi, magyarok pedig, akik távol szerettük volna tartani magunkat e balkáni bukaresti politikai kötéltánctól, végül mégis bekerültünk e cirkuszba.

Azáltal is, hogy lelkiismeretünk szerint szavaztunk vagy nem szavaztunk, bojkottáltuk vagy nem a szavazást, azáltal is, hogy lenyeltük Băsescut a Székelyföld nagy barátjának pózában, s azáltal is, hogy az Anonescu–Ponta páros, mely korábban az RMDSZ-szel is kacérkodott, most kollektív bűnösnek kiáltotta ki a magyarokat, amiért alacsony számban voksoltak.

Az elemzők vagy kerülgetik, mint macska a forró kását, vagy nem beszélnek arról, hogy miként alakultak volna a dolgok, ha a szociál-liberális szövetség

nyitottnak bizonyult volna a magyar kérdésben, nem esik bele még a liberális demokratákénál is mélyebb és nyíltabb, avas nacionalista árokba, megtartotta volna azt a vonalát, amit akkor képviselt, amikor még Nagyszeben szász polgármesterét is elfogadta volna miniszterelnöknek.

Az elképzelés akkor Băsescun bukott meg.

Az elmúlt hónapokban az USL kötéltánca bizonyult szűklátókörűnek és politikailag tapasztalatlannak.