Levél a börtönből

Tisztelt szerkesztőség!Arra kérjük önöket, hogy szíveskedjenek közölni a köszönő sorokat és ezeket a gondolatokat magunkról.Az Aradi Maximális Biztonságú Börtönből keressük fel önöket. Mi, magyar nemzetiségű fogvatartottak először is szeretnénk megköszönni a Nyugati Jelen napilapot, amelyet a mi lelkésznőnk, Gyurkócza Aranka minden héten behoz nekünk. Már nem is tudnánk meglenni nélküle, mert a külső világról e lapból szerzünk ismereteket. A nagyon gazdag tartalmú Szövétnek című folyóirat is eljut hozzánk, nagyon sokat tanulunk belőle.Mielőtt ide kerültünk, nem tudtuk megbecsülni a szabadságot és szörnyű lenne, ha a négy fal közül nem lenne kitekintésünk. Ezt az ablakot jelenti számunkra az újság. Köszönjük.A hála kifejezése indít arra, hogy valamennyi itt élő társam nevében (akik engem bíztak meg az írással) megköszönjük a karácsonykor kapott csomagokat. Az adományozók a Belvárosi Római Katolikus Templom (áldja meg az Isten Piusz Atyát), a ségai római katolikus egyházközség (fogadja köszönetünket Király Árpád főesperes úr), a belvárosi és a Mosóczy-telepi református egyházközségek lelkészei (Baracsi Levente, Józsa Ferencz és híveik). Köszönjük hozzájárulásukat.Mindezekben nem lett volna részünk, ha a mi lelkésznőnk, drága lelki gondozónk, Gyurkócza Aranka nem viselné szívén a sorsunkat, akinek anyai szeretetét hétről hétre érezhetjük. Köszönjük neki, hogy szeret, tanít, vigasztal bennünket, tartja a lelket bennünk, de olykor meg is dorgál. Nélküle már nagyon nehéz lenne a szabadságvesztett élet. Segít nekünk abban, hogy átértékeljük a múltunkat, és ezzel együtt keressük a jövőnket is. Tudjuk, hogy miután letöltöttük büntetésünket, van számunkra új út, új élet. A már szabadultak sorsa bizonyítja ezt, akik továbbra is tartják vele a kapcsolatot.Sokan elítélnek bennünket, amire rá is szolgáltunk, de higgyék el, hogy ha kiszabadulunk, már régen nem azok az emberek leszünk, mint amikor ide kerültünk. Megtanultuk, hogy csak az Úr Isten bocsát meg, az emberek nem. Itt bent erősítjük a lelkünket, hogy ott kint ne csüggedjünk el az esetleges megvetés, bizalmatlanság láttán, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy bebizonyítsuk: méltóak vagyunk arra, hogy embertársaink visszafogadjanak, befogadjanak bizalmukba.Tisztelettel:Sajgó József Tibor, a magyar fogvatartottak gyülekezete nevében