Magánvélemény

Nem elég a már-már mi­nő­sít­he­tet­len belügyi bot­rány, a nép­sza­vazás nyomán kialakult helyzet, ami már ügyészségi vizs­gálatok lavináját is be­in­dította, a Legfelsőbb Igazság­szol­gáltatási Tanács példa nél­kül álló indítványa a jelenlegi miniszterelnök és az ideiglenes államfő, meg egy volt államelnök ellen – mindezek komoly presztízsveszteséget je­lentettek a külföld előtt, ugyanakkor gazdasági ká­rokat okoztak és okoznak –, egy külpolitikai bot­rány is szítja az indulatokat. Bár ez utóbbi alig­hanem még jól is jön, hiszen pillanatnyilag eltereli a figyelmet a belső problémákról. Bár igaz, “bel­politikailag”, az USL–felfüggesztett állam­elnök csatájában is felhasználták.

Az történt, hogy egy magyarországi, fideszes or­szággyűlési képviselő – maga tudja, ha tudja, mi­lyen meggondolásból – az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) borzonti táborában azt jelentette ki a székely autonómiára vonatkozó kérdésre válaszolva: akár már nyolc év múlva felvethető lesz a határrevízió kér­dése. A Krónika c. lapban megjelent felvetésre pár napos késéssel figyeltek fel és reagáltak a ro­mán újságok és politikusok. Azután, hogy a felfüggesztett államelnök egy szintén magyar vo­natkozású ügyben bocsánatkérést vár egy orosz rá­dióadótól. Az Oroszország Hangja szerint Bãsescu és Orbán Viktor titkos megállapodást kö­tött Székelyföld autonómiájáról, ezért is szó­lí­totta fel a magyar miniszterelnök a népszavazásról való távolmaradásra a romániai magyarságot.

Ha a vád, amit természetesen a felfüggesztett államelnök tagad, képtelenség is, nehéz védekezni ellene.

A határrevízió-botrány odáig fajult, hogy mind a magyar külügyminisztérium, mind a Fidesz kénytelen volt reagálni rá és elhatárolódni a magyar parlamenti képviselő kijelentésétől. A kül­ügyminisztérium közleményében – egyet­értve a magyarországi nagyobbik kormánypárt, a Fidesz álláspontjával – egyértelműen elzárkózik a kép­viselő “feltehetően nem alaposan átgondolt ma­gánvéleményétől”, amelyek nem tükrözik a ma­gyar kormány álláspontját. Mindazonáltal a köz­lemény azt is leszögezi: „A határon túli ma­gyarság jövőjét leginkább az érintettek által ki­dol­gozott és a nemzetközi gyakorlattal össz­hang­ban álló autonómiakoncepciók megvalósulása biz­tosíthatja”. És ez már távolról sem magán­vé­le­mény, a hazai magyarságot képviselő vala­mennyi politikai erő egyetértésével is találkozik.