Magyarul vagy románul

Szép anyanyelvünk van, amelynek sok évszázados szövegeit ma is gond nélkül olvassuk, nem úgy mint a mai angolok, akik nehezen értik meg az eredeti nyelven íródott, halhatatlan Shakespeare-drámákat.

Vannak magyar Nobel-díjasaink, több ezer feltalálónk, nemzetközileg elismert tudósaink, művészeink, sportolóink, akik az Isten adta tehetségük mellett valószínűleg sokat tanultak, képezték magukat.

Különböző szociális kutatások és felmérések igazolják, hogy az ember leghatékonyabban az anyanyelvén tanul. A mi „magyarjaink“ ellenben román iskolába íratják gyermekeiket, mert „majd jobban fognak érvényesülni” (erről azonban lehetne még sokat vitázni). Amikor a kicsi gyermekek a betűvetés, olvasás, számolás nehézségeivel küszködnek, ami nem kis feladat még anyanyelven sem, megnyomorítják őket azzal, hogy amikor a legfontosabb lenne tanítónénik-bácsik odaadó magyarázatát sem érthetik meg.

Az iskolavégzés ideje alatti tanulást egy ház felépítéséhez szoktuk hasonlítani: ahogyan a téglák a falban illeszkednek egymáshoz, ugyanúgy az elsajátított ismeretek is kapcsolódnak egymáshoz. Azt mindenki tudja, ha a falból egy tégla hiányzik, a házfal labilis lesz, nem biztonságos. Ezek szerint a „jóakaró szülők” már az alapjaiban megbontják a gyermekeik leendő „biztonságos” házának az építését. Nehezen sajátítva el az anyagot, a kicsi gyermek kezdeti sikerélménye elmarad, ezzel aztán elveszik a kedvüket, esetleg akár meg is utáltathatják velük az iskolát, a tanulást.

Felsőbb osztályokba lépve a nebulónak nem lesz alkalma tudomást szerezni a bevezetőben említett megvalósításokról, amelyekre az egész magyar nemzet büszke.

Sajnos a mai világban, főleg nálunk már tanulás nélkül is lehet diplomát szerezni – de minek? Munkanélküli lehetsz diploma nélkül is, kár a befektetésért. Hosszú távon tudás nélküli diplomával úgy sem fog érvényesülni senki. Talán ezek a „jóakaró szülők“ ezzel nyugtatják meg a lelkiismeretüket: „én mindent megtettem a gyerekemért, diplomát adtam a kezébe“.

Azzal, hogy románul végzed tanulmányaidat, attól még nem leszel román. (Vagy időközben sajnos román leszel, és lehet, sajnálatosan megfeledkezel az anyanyelvedhez kapcsolódó kultúráról.)

A napokban egy anyuka büszkélkedett: ha ő annak idején nem adja román iskolába a leányát, akkor a kisasszony ma nem dolgozna bankban. Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy mit dolgozik a bankban, tisztviselő vagy takarítónő (egy bankban az utóbbi is jól fizető állás lehet). De megnyugtattam, hogy voltak és vannak olyanok is, akik magyar nyelven érettségiztek (ráadásul esti líceumban) és szintén bankban dolgoztak, például mint gazdasági igazgatók hosszú éveken keresztül. Sőt sokan vannak, akik vezető beosztásban voltak, vannak, kutatók, doktorátussal rendelkezők, több tudományos értekezés összeállítói, könyvek szerzői – akik az érettségiig magyar iskolában koptatták a padokat, és itt ROMÁNIÁBAN alkották meg és érték el ezeket a dicséretre méltó eredményeket.

Ezeket az embereket csupa jóakaratból nem nyomorgatták, nem alázták meg a szüleik az iskolába indulásuk pillanatától.

Túsz Ferenc