Malomkövek

Miközben e kánikulai napokban az ország első számú méltóságai (az államfő, a kormányfő, a szenátus elnöke és egyéb főmuftik) törvényes nyári szabadságuk örömeit élvezik, ki hazai, ki messzi tájak tengerének vizében, az állam és a politika gépezete ugyanúgy működik, mintha jelen lennének, nem érezzük hiányukat.

Még akkor sem, ha ők maguk fürdőnadrágban is nyilatkozgatnak aktuális politikai kérdésekről, hadd lássa a jónép, hogy vakáció ide, vakáció oda, ők még meghitt magánéleti pillanataik alatt is Románia pulzusán tartják a kezüket, feláldozzák magukat a köz érdekeinek.

Az egyik neves elnöki tanácsos, akit nagy mese- és jövendőmondóként ismerünk, azt jósolta a Cotroceni-palota hűvös falai között, hogy a Ponta-kormány ősszel megbukhat – legújabb Hófehérke-történetének azonban már kevesen hisznek.

Băsescu elnök szép szőke üdvöskéje, akiből még akár miniszterelnök vagy államelnök is lehet – ő maga sem tett le erről az álmáról –, a Fekete-tenger vizében megmártózva mutogatja lebarnult testét és kerek, ránctalan popsiját jövendő választóinak, miközben éppen a Liberális Demokrata Párt megújításán, megreformálásán, feltámasztásán elmélkedik a hullámok között.

Maga az államfő is gondterhelt: miközben Mamaián, a volt diktátor luxusnyaralójában tölti napjait, vagy a Cireşica vendéglőben táncol, azt nyilatkozta hétfőn egy tévéadónak, hogy a Ponta-kormány tehetetlen, s kételkedik abban, hogy ősszel megvalósítja alkotmánymódosítási és régiósítási terveit.

Utóbbival egyetértünk az államfővel, mi sem hisszük, hogy – kétharmados többség ide, kétharmados többség oda – a mostani hatalom át tudná vinni a parlamenten alkotmánymódosítási és ország-átszervezési elképzeléseit, de nem azért mert e hatalom gyenge ehhez, hanem azért mert a két terv annyira kritikán aluli, hogy az ország népe nem fogadná el még akkor sem, ha a parlament megszavazná. (Talán épp ezért is láttak neki egyes intézmények átszervezéséhez a még nem létező, el nem fogadott régiók gerince mentén.)

És itt nemcsak a nemzetállam körüli vitákra, vagy a magyarság által követelt székelyföldi régió miatti nehézségekre gondolunk, hanem elsősorban arra, hogy a Bánságban, Dobrudzseában, Bukovinában é Moldovában is vannak hangok és kezdeményezések, melyek a történelmi régiókért állnak ki, arról hogy ilyen esetben a népszavazás elkerülhetetlen lenne, mégpedig nem post factum.

Félő, hogy a nagy hangon beharangozott két nagy terv túl nagy malomkő a hatalom számára, s maga is kezdi látni már, hogy nincs Toldi Miklósa, aki elhajíthatná.