Megalománia

Tudjuk már: Románia új végrehajtó hatalma fájdalmas szülés eredményeként olyan kövéren jön világra, hogy máris aggódunk egészségéért.

Több mint két tucat minisztert, sok-sok tucat államtitkárt és még több kormány-, és miniszteri tanácsost kell majd eltartania az adófizető polgárnak egy gazdasági válság kellős közepén, amikor még a szégyenteljes közszférai fizetések és nyugdíjak szimbolikus emelésére, a nyomorúságos minimálbér növelésére se telik az államkasszából.

Az új balliberális hatalom úgy kezdi meg működését, ahogy a korábbi mindenkori hatalmak: már a kabinet megalakításánál az a legfontosabb szempont, hogy kielégíthessék a pártklientúrák igényeit, magas állami posztokhoz juttassák politikai generálisaikat és báróikat, meghálálják nekik, hogy a választási kampányban pénzt, paripát, kardot nem kíméltek a győzelem érdekében.

Van ebben az új, túlhízott kormány megalakításában egy jól ismert hagyományos balkáni megalománia, nagyzási téveszme és nagyzási hóbort is.

Nem hisszük, hogy az oly sok jól fizetett belföldi és külföldi tanácsadó közül senki sem figyelmeztette a Ponta–Antonescu párost arra, hogy egy ilyen bürokratikus kolosszus még akkor sem működhet kellő hatékonysággal, ha a világ legtekintélyesebb politikusaiból és szakembereiből áll össze, s még akkor sem, ha a legnagyobb jó szándék, a közügyek iránti százszázalékos elkötelezettség vezényli.

Tudós emberek régen kimutatták már: egy hét tagnál nagyobb vezetőtestület hatékonysága annyit veszít a súlyából, ahány taggal bővül, nem beszélve arról, hogy nem tartható kézben, a döntéshozatal és végrehajtós folyamatában párhuzamosságok keletkeznek, maga a testület pedig ellentétes csoportocskákra is szakadhat.

Sajnos, új parlamentünk is nagyzási hóbortot tükröz, egy rossz választási törvény eredményeként olyannyira megnőtt a képviselők és szenátorok száma, hogy már el sem fér a Nép (úgynevezett) Házában.

Pedig  a Köztársasági Palotát  a nagyzási hóbort hazai korábbi istene, maga Ceauşescu építtette saját maga dicsőítésére.

Van viszont mivel kérkednünk a nagyvilágban: Romániában minden lakosra több miniszter, államtitkár, képviselő, szenátor, elnöki és államtanácsos, generális és bürokrata jut, mint az Európai Unióban és az egész földkerekségen.