Megy a gőzös, megy a gőzös…

Gőzös?

Nincsenek már gőzmozdonyok. Nem tudom miért, a havas téli éjszakában robogó, füstcsíkot húzó, vonatokat vizionálok.

Vonatok? Még vannak. Tájainkon egy kicsit piszkosak, lassúak, nem zsúfoltak, a jegyárak elviselhetőek. Az állomások lehangolóan kopottak.

„Száz vasutat, ezeret!

Csináljatok, csináljatok!

Hadd fussák be a világot,

Mint a testet az erek,”

Petőfi lelkesedett így.

Buszok, gépkocsi csodák száguldanak az autópályákon. Háztól-házig utazhatunk, különböző útvonalakból válogathatunk. Arról, hogy még véletlenül se tévedjünk el, okos GPS-ek gondoskodnak.

Ha a távoli tájakat célozzuk meg, akkor repülhetünk.

Citius!

Gyorsabban! Ez a főtörekvés.

Mondják: biztonságosabban is!

A kettő együtt nem mindig sikerül.

Nincs megállás, ez ma az utazás rendje.

Igen, a költségekkel is számolni kell.

Aradról szülővárosomba akartam utazni. Nem nagy távolság.

– Beius? Lehetséges! Többszöri átszállással. Jegyet csak Ciumeghiu-ig adhatunk. Az egyes szakaszokon különböző társaságok üzemeltetik a vonatokat, a csatlakozásokat mi nem ismerjük. Utazzon inkább autóbusszal!