Elteltek a szívünkhöz oly közelálló, gyerekeknek és felnőtteknek oly kedves decemberi ünnepek. Az év utolsó napján szeretnék – ezen ünnepekhez kapcsolódó – néhány gondolatot megosztani tisztelt olvasóinkkal.
Mert újra és újra azt tapasztaltam: sokan nem vagyunk tisztában azzal, hogy honnan is ered Mikulás ünnepe, amikor a december 6-ára virradó éjszaka a nagyszakállas jótevő apróbb ajándékokat tesz az ablakokba kitett gyermekcipőkbe. Mikulás valójában Szent Miklós püspök, a keleti egyház kiemelkedő személyisége, aki egész életét a jó cselekedetek jegyében élte. Egyik legendája szerint segített egy szegény ember három lányán, hogy tisztességesen férjhez mehessenek: december 6-án aranypénzzel teli zacskókat rakott ablakukba.
Magyarországon és a mi régiónkban december 6-ával le is jár a Mikulás szerepe. Erdély-szerte karácsonykor – Jézus Krisztus születésnapján, a szeretet ünnepén – az angyal vagy a Kis Jézus (Christkind az osztrákoknál) hozza a karácsonyfát és az ajándékokat, esetleg a Télapó (például az angoloknál Karácsonyapó, Father Christmas, a franciáknál Pere Noel, a németeknél, hollandoknál, dánoknál Karácsonyember, azaz Weinachtsmann, Kerstman illetve Julemanden, az oroszoknál Fagyapó, vagyis Gyed Moroz)… Semmi esetre sem a Mikulás. A fogalomzavart valószínűleg az amerikai filmek okozzák, melyekben a kéményen át a Mikulás érkezik karácsonykor, mert ott nincs külön ünnep december 6-án. S mert az olyan trendi, hát az anglomán szülők is Mikulásról beszélnek karácsonykor, angyalok és Kisjézus, vagy akár Télapó helyett.
Szeretném remélni, hogy ezt a pár sort elolvassa egyébként névtelen, volt olvasónk is, aki rövid gyalázkodó levélkében oktatott ki bennünket (A Mikulás mindig Mikulás marad!!!), s aki minden bizonnyal nem idevalósi, mert különben tudnia kellene: a Mikulás az Mikulás, semmi köze karácsonyhoz sem Magyarországon, sem Erdélyben!
Hozzászólások