Migráció

A nyugati sajtó gyakran foglalkozik Közép- és Kelet-Európával, így nem meglepő a Reuters hírügynökség nagy elemző cikke a keletről nyugat felé tartó migráció kérdéséről. 

Bár meglehet, hogy Nyugaton egyesek felkapták rá a fejüket, a mi információinkhoz szinte semmi újat nem adott: mi ugyanis rég tudjuk, amit a cikk sugall és tételesen is állít, hogy a szegénység az, ami honfitársainkat és általában a közép-európai polgárok nem elhanyagolható részét a nyugati országokba hajtja. Még csak nem is vadonatúj jelenségről van szó, emlékezzünk csak József Attila majd hetven éve írt arról, hogy „másfélmillió emberünk kitántorgott Amerikába” a 19–20. század fordulóján.

Egy évszázad múltán a jelenség megismétlődött, azzal a különbséggel, hogy manapság nem főleg Amerikába „tántorognak ki” – többek között azért, mert az USA vízumhoz köti a belépést –, hanem a nyugat- és észak-európai országokba. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a kelet-európai államok közül jó néhány az utóbbi években érezhetően veszített lakosságából. S minthogy Románia az Unió legszegényebb országainak egyike, nem csoda, hogy innen indulnak el viszonylag a legtöbben „szerencsét próbálni”. A gazdasági fellendülés idején sok honfitársunknak sikerült is többé-kevésbé beilleszkedni, olyannyira, hogy egy részük, ha csak egy mód van rá, vissza se jönne. Még akkor sem, ha, mondjuk, Milánóban a szegénykonyha látogatóinak fele román állampolgárságú.

Mi lehet erre a magyarázat, ha nem az, hogy a kint maradók szerint ott még a szegénység is jobban elviselhető, mint idehaza?

Akadnak szép számmal, akik itthon azt mondják: menjenek csak, hisz Romániában úgy sem találnák munkát, megélhetést. Ebben van igazság, de látni kellene: a jövő szempontjából katasztrofális, ha ilyen sok, többnyire fiatal (és vállalkozó szellemű, mert hisz azok mennek) ember hagyja itt országát. Az 1950-es–60-as években a zsidók, a 70-es–90-es években a németek tömeges kivándorlása (bár erről nemigen esik szó) okozott súlyos veszteséget az országnak – most pedig a románok is csőstül mennek. És csak látszólag annyira csodálatos, hogy még tavaly, a recesszió évében is 2,6 milliárd eurót küldtek haza a külföldön dolgozó román vendégmunkások.