Nacionalizmus

Visszatér a nacionalizmus a romániai közéletbe? Feltámad a holtnak és eltemetettnek tekintett idegengyűlölet? Visszatér a nyolcvanas-kilencvenes évek szelleme?

Annak idején Ceauşescu durva nacionalizmussal leplezte az őrült politikája okozta problémákat, az idegengyűlöletet állami szintre emelték, amit a magyarság saját bőrén tapasztalt. Egész nemzedékek lelkét mérgezték meg xenofóbiával. Az eredmény nem maradhatott el, a kilencvenes években Vadimék és Funárék meglovagolták a lakosságba beívódott nacionalizmust, és politikai karriert, jó megélhetést kovácsoltak belőle.

Az új évezredben megkopott a nacionalizmus fénye, az euroatlanti integráció korszakába lépő Romániában az idegengyűlöletre épített politizálás folyamatosan veszített vonzerejéből, azok pedig, akik erre építettek,  a történelem süllyesztőjébe kerültek. A románság nyitottabbá vált, a kisebbségekkel szembeni türelmetlenség is alább hagyott.

Az utóbbi hónapokban az USL-nek köszönhetően a nacionalizmus feléledni látszik.

Az EU, az USA és a nyugati kancelláriák szokatlanul kemény hangnemben szólaltak fel a demokráciát és jogállamiságot veszélyeztető bukaresti fejlemények ellen. Ponta és a PSD valamivel visszafogottabban reagáltak, a civilizált világtól – beleértve saját szocialista elvtársaikat is – kapott nyaklevesek fontolóra késztették őket. Beláthatták, a nyugatellenes nacionalizmus fokozása aligha javítana jelenlegi helyzetükön.

A volt ideiglenes államfő nyugatellenes megnyilvánulásai, az EU-s és amerikai személyiségek és intézmények elleni kirohanásai viszont arra utalnak, hogy a PNL kevésbé törődik a külső kritikákkal.

Bármely lenne a mozgatórúgója, a nacionalizmus felélesztése nemcsak az USL-s politikusoknak árt, de nem tesz jót az EU- és NATO-tag Romániának sem.