Női elnök Romániának! (?)

A Tisztelt Olvasó sejtheti: a címbeli amolyan költői kérdés.

Ha nem mindenki tudja, mi az a költői kérdés, tán megbocsátható, bár a középiskolában feltehetőleg tisztázták. 

Manapság Romániában, a köztársasági elnökválasztás második, döntö fordulója előtt a kérdés így vetődik fel: vagy A-ra, vagy B-re szavazunk. Vagy nem, esetleg mindkettőre. (Ez utóbbi a legbugyutább választás.)

A választék: az egyik férfi, a másik nő. Ez lenne a nemek szerinti megkülönböztetés?

Alulírott – magát férfinek valló – nemcsak a nemek közti megkülönböztetés elszánt ellenzőjének híve, meggyődése szerint a női nem egyenesen az emberi (mondják isteninek, akik úgy hiszik) sors kivételezett kegyeltje.

Holnapután, vasárnap egy férfi és egy nő csap össze Románia legmagasabb politikai, államelnöki funkciójáért.

Mindkettőjükben, nyilvánvalóan, túlteng a hatalomvágy, mindkettejüknek hatalmas az egója, a maguk erejébe, képességébe vetett hite. Ha nem így volna, nem indulnak a bizonytalan eredménnyel járó úton. 

De hát ezeken, jelenleg, már túl vagyunk.

Egy gyermekkori (nagyon régen volt) emlék egy valamikori szomszédasszony sokszor hangoztatott mondását juttatja eszembe: „a halálra gondoltam, de erre nem”.

Szerintem a hazai átlagpolgárok, de az okosnak mondott politikai megfigyelők álmukban sem gondoltak arra, hogy az idei ősz végi választások ekkora politikai kalamajkát, felfordulást válthatnak ki Romániában.

A parlamenti összetétel adatai immár ismertek – nem átlagosak a sok éviekhez viszonyítva –, és folytatódnak a hatalom körüli kérdések elrendezésére vonatkozó tárgyalások.

Ma – pénteken –, meg holnap, szombaton, amikor hivatalosan beáll a kampánycsend – biztos vagyok benne, hogy nem hivatalosan barátok, ismerősök között véleménycserék, esetleg összecsapások következnek.

Két jelölt kapcsán, akiknek egyike (igen kétséges háttérrel) a semmiből jött pár nap alatt – magam, őszintén szólva nem tudok ilyet elképzelni hathatós külső segítség nélkül –, meg a másik, akivel kapcsolatban számos fenntartásom van ugyan, de mégis többé-kevésbé megbízom benne.

A hazai magyarság nem először szembesül a rossz és a kevésbé rossz választással. 2024-ben, december 8-án ismételten.

Nincs, szerintem, magyaroknak igazán jó és teljes szívünkből, meggyőződésünkből támogatható államfőjelöltünk. Soha nem is volt 1990 óta.

Marad a kisebbik rossz teóriája.

Demokrata nézeteket vallókkal talán egyezkedhetünk.

A román fasiszta hagyományok hívével aligha.