Nosztalgia

Románia lakosságának fele véli úgy, hogy jobban élt 1989 előtt, mint most, derül ki a tegnap közzétett országos felmérésből. A megkérdezettek 61%-a gondolja úgy, hogy a kommunizmus jó elképzelés volt, s lényegesen többen (25%) gondolják azt, hogy Ceauşescu, a félanalfabéta diktátor jót tett az országnak, mint ahányan (15%) negatívan ítélik meg „teljesítményét”!

Sokkoló? Finoman fogalmazva, 21 évvel a rendszerváltás után. Ami arra utal, hogy valami nagyon nincs rendben a néppel. Vagy emlékezőképessége tűnt el, vagy értékrendje borult fel, vagy reményeiben, elvárásaiban a politikum a válsággal karöltve csalta meg.

Vajon a kommunista rémuralom nosztalgikusai elfelejtették volna, hogy dideregtek télen? Hogy esténként elvették az áramot? Hogy a boltok üresek voltak, s a legalapvetőbb élelmiszerekért már hajnalban sorba kellett állni? Hogy az egyetlen tévécsatorna napi két órát sugárzott, akkor is csak a „Kárpátok géniuszát” dicsőítő propagandát? Hogy Románia óriási börtönhöz hasonlított, ahonnan nem lehetett külföldre utazni? Hogy a szólásszabadságot, véleményszabadságot és az alapvető emberi jogokat sárba tiporta a Ceauşescu-rezsim? Hogy az asszonyokat szülőgép-szerepre kényszerítették? S a példákat sokáig lehetne folytatni, a börtönökben, kényszermunka-telepeken kiirtott társadalmi elitről, kolhozosítást ellenző parasztokról vagy egyszerű máskép-gondolkodókról nem is beszélve.

A jelenlegi gazdasági válság okozta megszorítások, annyira elvakították volna a nép felét, hogy ezeket sírja vissza? Vagy megfeledkezett volna, miből is állt tulajdonképpen a kommunista állami gondviselés?

Netán mindezeknek nem tulajdonítanak fontosságot, s csupán a biztos munkahelyükre gondolnak? Mert a betevő falat korántsem volt biztos az általános hiányban. Mert a romániai ketrecben a lánc bizony jóval rövidebb volt, az élelem rosszabb és kevesebb, s a ketrec kevésbé vidám, mint például a magyarországi gulyás-kommunizmus ketrecében.

Kétségtelen, a fogságban született, etetésen felnevelt állat nehezen vadászik, s a szabadságot nem tekinti akkora áldásnak, mert egyéni boldoguláson alapszik.