Pénzügyek

2014 januárjával új időszak következett be az Európai Unió pénzügyeinek történetében is. Tavaly már köztudottá vált: az Unió történetében először csökkent a következő időszakra – 2014–2020-ra – szóló költségvetés, amire akár azt is mondhatnánk, hogy hét szűk(ebb) esztendő következik. 

Hogy végrehajt-e az EU költségvetés-kiegészítést, ha mégis jobban mennek majd a dolgok? Hátha – bár ez, tudomásunk szerint, egyáltalán nem jellemző.

Románia számára azonban a most kezdődött hétéves időszak – az uniós források tekintetében – rossznak egyáltalán nem mondható, sőt bátran nevezhetnénk kedvezőnek is: sikerült azon kevesek közé bekerülnie az országnak, amelyek többet kaptak (kb. 18 százalékkal), mint az előző hét évben, a lehívható összeg pedig kis híján 40 milliárd euró. Tudnunk kell, hogy ez nem teljesen „tiszta pénz”: Romániának is, mint minden más tagországnak, évente hozzá kell járulnia „tagságdíjjal” az Unió alapjaihoz, az EU-tól kapott összeg egy részét tehát maga fizette be. Csakhogy amit cserébe kaphat, az többszöröse a befizetettnek. (Vannak ún. nettó befizetők, például Németország, amelyek jóval többet adnak, mint kapnak – különben miből pénzelné az Unió a felzárkóztatásra szoruló fejletlenebb tagállamokat?)

Nos, Romániának a következő hét évben van, elvileg, majdnem 40 milliárd eurója. Elvileg, hiszen a pénz nem jár automatikusan, azt ki kell harcolni és érdemelni az EU által meghirdetett különböző programokra benyújtott pályázatokkal; amennyiben sikerül megalapozott, elfogadható tervekkel, elgondolásokkal előállni, jön majd a pénz is. (Igaz, többnyire utólag, nehézkesen. De mégis jön.)

Nos, azt kellene kitalálni, hogyan lenne képes az ország sokkal nagyobb arányban pénzt felszippantani. Az eddigi kormányok e tekintetben rendkívül rosszul teljesítettek: az elmúlt hét évben (2007–2013 között) a lehetséges 19,21-ből kb. 5,7 milliárd eurót volt képes lehívni az ország, azaz majdnem 14 milliárdot valósággal az ablakon dobott ki, miközben komoly, kis híján 20 milliárd eurós hitelt volt kénytelen felvenni, amelyet éves részletekben fizet vissza. (Az idei esztendőre, például, 1,172 milliárdos a törlesztés, valamivel több, mint a tavalyi.) Na mármost: ha sikerülne évente úgy 4 milliárdot az Uniótól bezsebelni, ami leginkább az országon múlik (a száz százalék eddig senkinek se sikerült), mindjárt nagyobb lélegzetet lehetne venni.

Senki ne higgye, hogy az Uniótól könnyű pénzt szerezni. De nem is lehetetlen: a mások példája igazolja. Lengyelország az elmúlt 7 esztendőben csak autópályákra többet kapott, mint Románia összesen.