Pingpong-politika

A hét elején bizonyára még a legnaivabb polgárok számára is végleg szertefoszlott az a mese, amely a jelenlegi romániai államfő és miniszterelnök állítólagos együttéléséről, a bukaresti politikai szótárba került úgynevezett „koabitálásáról” szolt.

Az állam első két, egymást utáló és egymást állandóan pokolba küldő méltósága annak idején megpróbálta ugyan elhitetni velünk, amit maguk sem hittek, hogy legalább a látszat kedvéért, a közvélemény és a Nyugat megnyugtatásáért elszívták a békepipát, vagy ha azt nem is, fegyverszünetet kötöttek az ország normális menetének érdekében – már a kezdet kezdetén kiderült, hogy a béka-egér-harc a két hatalmi vár között egy pillanatra sem szűnt meg.

Elfüggönyözték ugyan, de a brekegések és cincogások úgy is kihallatszottak mind a Cotroceni-, mind a Victoria-palotából.

Még akkor is, ha a két főszereplő nyilvánvalóan tudja, hogy aggodalmakra ad okot itthon is, világszerte is, ha egy ország két első számú vezetője a szekeret kétfelé irányítja, az egyik jobbra, a másik balra, van, amikor hátrafelé is, azzal sem törődve, hogy így a lovak megbokrosodhatnak, s katasztrófát okozhatnak az államnak.

Hétfőn délután, miközben Ponta Spanyolországban a miniszterelnökkel, a királlyal és a több száz ezres helyi román közösség képviselőivel tárgyalt, államfőnk ismét időszerűnek  látta, hogy a televízió nyilvánossága előtt fejezze ki elégedetlenségét és bizalmatlanságát a kormánnyal szemben, jelentse be, hogy visszautasítja a javasolt közlekedési miniszter kinevezését, ellentmondjon a miniszterelnöknek a titokzatos szíriai–román visszahozatala kapcsán, ironikusan beszéljen a kormányfőről.

Ami után az esti órákban olyan választ kapott a kormányfőtől, amilyenre bizonyára nem számított.

A miniszterelnök az említett vádak és övön aluli ütések ellenére magabiztosabbnak tűnt a spanyolországi ideiglenes stúdióban, mint bármikor, s azt mondta, hogy az már nem érdekes, mint mond Băsescu,

támadásai szóra sem érdemesek, hiszen csak az az érdeke, hogy Romániában rosszul menjenek a dolgok.

A politikai pingponglabdára Ponta úr nem lecsapással felelt, ahogy sokan várták, hanem azzal, hogy már számba sem veszi politikai ellenfelét, akivel, legalább a látszat kedvéért együtt kellene élnie.

Még nem világos, mire alapozza magabiztosságát a miniszterelnök, de az sem, hogy milyen szerepre készül mandátuma végén Băsescu.