Pótlékok

Országos méretűvé terebélyesedett a fináncok tiltakozása az úgynevezett stimuláló pénzek megszüntetése miatt. Kétségtelen, nem könnyű egyik napról a másikra elveszíteni a jövedelem több mint felét, s 7-800 lejes bérből megélni. A stimuláló pénzek ugyanis jócskán meghaladták a tulajdonképpeni béreket.

Jóllehet a legtöbb alkalmazott esetében aligha lehet szó ösztönzési tényezőről. A pótlék ugyanis valamennyi alkalmazottnak járt, olyanoknak is (sofőr, takarítónő, titkárnő, pénztáros stb.), akiknek semmilyen módon nem ösztönözte a teljesítménynövelést, akiknek semmi közük nem volt a törvénykerülők megrendszabályozásához. Eredeti célja az lett volna, hogy az ellenőrzést végző fináncok nehogy kísértésbe essenek, s némi csúszópénz fejében szemet hunyjanak a rendellenességek fölött, inkább anyagilag tegyék érdekeltté őket a jogszabályok szigorú betartásához.

Több mint egy évtized után, viszont az eredmény nem túl fényes: Románia tartósan a legutolsó helyen áll az EU 27 tagországa között a költségvetési bevételek terén. A román állam évek óta a GDP 32%-nak megfelelő összeget képes begyűjteni, míg az uniós átlag 45%, s a fegyelmezettebb nyugati országokban akár az 50%-t is meghaladja.

Különböző pótlékokat más területeken is adtak: még a kilencvenes években vezették be, ily módon kompenzálva a nyomorúságos béreket. Azóta elszaporodtak, olyannyira, hogy tavaly már 85 (!) féle volt érvényben. S míg az évek folyamán a bérek a minimálbér szintje körül toporogtak, a pótlékok és stimuláló pénzek jelentették a közalkalmazottak legnagyobb része számára az elfogadható életszínvonalat biztosító jövedelemforrást. Idén a pótlékok legtöbbjét megszüntették, majd az amúgy a többség számára nem túl magas alapfizetésekből is levontak 25%-ot. Így jutottak sokan oda, hogy 7-800 lejes, vagy annál is kisebb béreket vigyenek haza.

Megérett az idő egy korrekt egységes bérezési törvényre. Egy olyan törvényre, ami több éven keresztül alkalmazható legyen – nem úgy, mint a tavaly a kormány által felelősségvállalással elfogadtatott egységes bérezési törvény, ami annyira nagyszerű volt, hogy majd’ ugyanaz a kormány most egy új egységes bérezési törvényt dolgozott ki. És megérett az idő a korrekt bérkezelésre is a kormány részéről, az össze-vissza, fejetlen intézkedések helyett.

Nem lehet pótlékokból fizetni egy egész szektort, nem szabad pótlékokkal egyensúlyozni a különböző közalkalmazotti rétegek jövedelmét. Most látszik mennyire törékeny pótlék-rendszer: míg egyes közalkalmazottaknál a bércsökkenés 25% volt, addig a fináncoknál több mint 60%. Jogosan tiltakoznak.

Akárcsak a nyugdíjaknál, ahol számos kategória járulékát külön törvények szabályozzák, a közbéreknél is egységes, átlátható, kiszámítható, stabil rendszer szükséges. Ahol az ösztönzési pótlék valóban ösztönöz, nem teljesítménytől független jövedelemkiegészítő.