Rengések

Betelt a pohár, még egy-két csepp, és kiömölhet.

Oda jutottunk, hogy egyik városunk polgármestere már azt is megengedte magának a napokban, hogy a színpadról hitvány kutyáknak titulálja az őt kifütyülő és lehurrogó választópolgárokat.

Ami után nincs mit méltatlankodni és csodálkozni azon, hogy a megszorítások ellen tiltakozó rendőrök „hitvány kutya, gyere ki” kiáltozásokkal riasztották a napokban a Cotroceni palota urát, aki egyébként, állítólag, nem tartózkodott a palotában, ahogy a (Közben már lemondott-lemondatott) belügyminiszter sem volt Bukarestben, pedig jól tudta, hogy beosztottjai is tüntetni fognak, s ahogy a miniszterelnök sem tartózkodott az országban a legnagyobb szakszervezeti tüntetések napjaiban.

Napok óta egyre jobban terjed a mondás: míg Amerika a minden lehetőség hazája, Romániában minden lehetséges, sőt, mindennek az ellenkezője is.

E bölcsességben sok az igazság, de csak akkor, ha az abszurdumokra gondolunk.

Mert hisz abszurdum az is, ha egy államfő megharagszik saját rendőrségére és azt üzeni neki, hogy, mivel nem bízik benne, lemond szolgálatairól, hisz ezzel azt üzeni a társadalomnak, hogy ők se bízhatnak a rendőrségben, s miféle állam az, amelyben ilyesmi előfordulhat?

Lassan-lassan, de biztosan arra felé jutunk, hogy a társadalom is azt fogja üzenni a kormánynak és az államfőnek: szívesen lemond szolgálatairól, s ennek már megvannak az előjelei.

Ezekben a napokban az utca még csak a megszorító intézkedések megszüntetését követeli, de a jelszavak között egyre gyakrabban hangzik el a lemondás szó is.

Az ellenzéki pártok viszont már készülnek a kormánybuktató bizalmatlansági indítvány benyújtására, sőt, azt is mérlegre tették, hogy ha az államfő nem tér észhez, záros határidőn belül referendumot fognak követelni menesztésére.

Vrancea körzetében állítólag földmozgások készülődnek, nem tudjuk még, lesz-e földrengés, vagy nem, a jelenlegi hatalom alatt azonban már biztosan reng a föld.